Sárosi Emőke: Mindenkinek van egy álma
PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya – KRITIKA
A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival.
A Budapest Tánciskola Proxemika című év végi gálabemutatóját a Trafóban családias hangulatban tekinthette meg, aki az ötsoros nézőtérre szűkített székek között helyet kapott. A közel százfős rokonság, barátok, ismerősök homogén drukkoló tömeget képeztek a tizennyolc táncos előtt.
Nyitott színpad, balettszőnyegen gyakorló, melegedő lábak, színesen heterogén mozgó alakok, két szék (piros-fekete komplementerben megfestett darabokból) és egy figyelő szempár szemben a nézőtérrel. Hogyan is lesz ebből a közelség tudományának vizsgálata?
Fotók: Gime-photo
Proxemika, a térhasználat tudománya. Az emberi viszonyrendszerek értelmezéséhez kapcsolódik, a tánc alapvető ábrázolási technikája. A gála címe ugyan többet feltétez, de a basic-működésről van szó. Angelus Iván tökéletesen felépítette, és figyelemfelhívó PR-cikkben közkinccsé is tette az előadás háttéranyagát, de ebben a mély mondanivaló és a kompakt gondolatiság csak illúzió. Projektszerű kísérleti darabként jellemzi a rendező a BUTI előadásait, ez lehetne a mostani gála szinonímiája is, így a produkciójának elméleti háttere is rögtön legitimmé válik. Edward T. Hall hatvanas-hetvenes években népszerű Rejtett dimenziók című könyvének gondolatisága alapján készült a koreográfia, amelynek érzéki oldalát a szórólapokon elhelyezett, Scrovegni Galériába készült Giotto-freskók hatása biztosítja. Giotto képein nem a testek dominálnak, hanem a kezek, lábak, irányok, a világban elfoglalt pozíciók. Ezen értelmezés színpadi megvalósulása a heterogén, színes káosz, kivétel persze a csoportból szólópozícióba rendezett táncos áttetsző és fehér, melltartó nélküli top–nadrág jelmezkombinációja.

Viszonyok és terek emberek között: szeretet, harag, hierarchia, testvériség, egymásrautaltság és egymás mellett áramlás. Az est dramaturgiája fragmentumos etűdökből áll – gyakorlatok az emberi viszonyokra –, a több részben megmutatkozó táncosok állandó fluktuáló hömpölygéssel átfolynak egyik blokkból a másikba. A tapsrendben ugyanez a folytonos kiscsoportra bontott tematika köszön vissza. A különböző témákat jelzi előre a két vörös és feketére festett szék térbeli elhelyezkedésének (egymás mellett, egymáson, különböző irányokba mutatva) időszakos változása is.

A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival. Két kiugró etap az összenőtt kezű „ikerpár” technikai tudást is bemutató testvérviszonyának szélsőséges pillanata és a keleti páros szenvedélyes vad–vadász kergetőzése. Fojtott erotika, a harcművészetek dinamikus erejével kombinálva. Volt két pillanat. Csak a riadt, szenvedélymentes tekinteteket tudnám feledni. A mozgások polifóniája megvalósult: heterogén stílus, karakter, tudás – jelen voltak a térben.
Fel kell tenni az est kérdését: szabad-e kritikai attitűddel fordulni egy iskola előadása felé, amelynek közönsége barátokból és ismerősökből áll? És igen, szabad, mivel az Angelus Iván nevével fémjelzett koreográfia a Trafóban nyilvános, (kő)színházban bemutatott előadás, amelyre bárki jegyet válthatott. Bár úgy tűnik, a közelség-távolság problematikája nem mozgatott be komolyabb tömegeket a színházba.
PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya (A Budapest Tánciskola estje)
Táncosok, alkotók: Aisté ADOMAITYTE, Shiraz AMAR, BÁDER János, BAKOS Anett, BOKOR Felícia, CZÉDULÁS Hanga, Marina DONATONE, NÉMET Ildikó, NOVÁK Evelyn, Petra PECEK, Julija PECNIKAR, POLGÁR Judit, SZIVÓS Kata, SZOKOL Katalin, Ana TOT, Van TSZE FU, VÁGNER Orsolya, VARGA Dóra, ZHANG Mary – az előadóművészeti iskola jelenlegi tanulói.
Rendező: ANGELUS Iván.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2016. május 17.
