Sárosi Emőke: A girl power visszavág
Budapest Táncszínház: Balance – Off Balance -
Technikás, látványos, élvezhető valódi művészi munka zajlik a színpadon, a koreográfus egy személyben az egyik szólista is… Csak a lélek hiányzik.
A MOM Kulturális Központ biztosított a 25 éves Budapest Táncszínháznak helyszínt a születésnapi évad első bemutatójához, Sághy Alexandra Balance – Off Balance című előadásához. Az egyensúly és egyensúlyvesztés gondolatiságán vizsgálódik a fiatal táncos-koreográfus közel egy órás alkotása.
Az élet körforgásának ellenpólusait akarja megfogni és megmutatni az előadás, a jin és jang örök küzdelmét és egyensúlyra törekvését. A Balance az ifjú művész lelkének fragmentumképei technikás etűdökbe ágyazva. A társulat honlapja a boldogság pillanatához hasonlítja a balansz-érzetet, épp ezért az erre törekvés az ember ösztönösen kódolt vágya. A darab pedig egy sziszüphoszi egyensúlyvesztés-vízió az időtlenségben. Ugyanakkor a helyszín ismertetője egyszerűbb és tömörebb: nem cselekményes történetre, nem kronologikus sorrendben zajló jelenetfolyamra invitálja az érdeklődőt.
A természet, az emberi lélek és a cirkuszi akrobatikus világ hármasa mentén rajzolódnak ki a koreográfia színes képei. A tér közepén, magasan elhelyezkedő vetített háttér falevelei és kövei implikálnak egy nem emberi bogárlét-érzetet, amelyet a natúr, földszínű jelmezek kapaszkodópántjai, a rabszolgaság lehetőségével nehezítenek. A földi síkon hömpölygő, gördülő tömeg érkezése a kitágított mítosz megjelenését feltételezi. Kontaktos gördülés, emelés, ugrás, rebbenés. Technikás, látványos, élvezhető valódi művészi munka zajlik a színpadon, a koreográfus egy személyben az egyik szólista is… Csak a lélek hiányzik.
A cirkuszi világ próbáló artistái közé visz a hangulat: próbaruhában, biztosítókötelekkel, érzelemmentesen csak gyakorolnak, és csak gyakorolnak, hogy az előadáson jól sikerüljön majd a mutatvány. És persze nagyon ügyesek, és mindig sikerül a produkció, csak a varázslat nem születik meg. A három férfi táncos pazar untermanként végzi a dolgát, szenvedélytelenségüket testi adottságaikkal próbálják feledtetni. Hiába: csak csodás testű koreográfiakellékként léteznek a koncepcióban. De nem csak a fiúk vannak mellőzve. A textúra-táncoslányok a miliőhöz tartoznak, és nélkülük nem létezne tömegjelenet, ám szomorú elfeledettségük átsüt a színpadról Szerepeik: bogárka és vízcsepp, vagy légörvényke a viharban. Visszatérő tényként jelenik meg a táncoslét kegyetlensége, a második szereposztásos szólista tragikuma: amikor a legvékonyabb, leglégiesebb balerina (operett nyelven szólva) az örök szubrett marad, pedig technikai tudása és művészi kisugárzása alapján többet érdemelne. Ezek az igazi építő és pusztító erők egy társulatban, amelyeknek jin–jang egyensúlyát vajon ki dönti el?
Bár az előadás filozofikus mélysége nem annyira, de a dinamikája működik. Pontos arányérzékkel váltakoznak a szólók, a kettősök és a tömegjelenetek. Unatkozni nem lehet. A férfi–nő viszony harmóniája és a szerelem konfliktusai is megjelennek a képekben. A kapcsolaton belüli erőszak jelenete aprólékosan kidolgozott mozgássor, amelyben a nő, mint egy táska, a kapaszkodópántoknak köszönhetően bárhova pakolható, dobálható. Eltárgyiasított, birtokviszonnyá válik a szerelmes kötődés. Még a szállítóketrecbe zárt boldogtalan kiscica szomorúságának asszociációja is felsejlik a pántoknak köszönhetően. Ugyanakkor a komplementer jelenetben a girl power visszavág, és a Szupernő (a koreográfus táncolja) ugrásai és rúgásai megtorolják a férfiúi agressziót.
A cirkuszi világ artistahumora és képszerűsége teszi fogyaszthatóvá az előadást. Az élő malomkerék megjelenése a színpadon izgalmas színfolt, az utolsó egyensúlyát vesztő figura zuhanása a klasszikus bohóctréfákra emlékeztető attitűddel akar szórakoztatni. Az utolsó kép az élő hegymászás, amelyben Sághy Alexandra az egész színpadot bejárva, élő lépcsőkként használja táncostársait, és a hegy csúcsára tör, ahol – talán az utolsó pillanatban – igyekszik elérni a balansz-állapotot. Művészi ambíciójának kinyilatkoztatása ez egy sűrű és dinamikus képben az előadás kompakt lezárásaként. Egyszerre könnyed és gondolkodtató, vicces és tragikus – igazi egyensúlyozás a cirkuszi technikai próba és a kortárstánc előadás között.
Balance – Off Balance (Budapest Táncszínház – Nemzeti Táncszínház)
Zene: Dányi Krisztina. Dramaturg: Vécsei Anna. Koreográfus: Sághy Alexandra.
MOM Kulturális Központ, 2016. szeptember 29.
