Péter Márta: Enni kell, aludni kell, dugni kell
Tünet Együttes: Négy fal között – avagy zárt ajtók, tárt lábak -
Ha Szalontay Tünde jelenléteiből nem hajtana ki valami tágasabb érvényesség, valamilyen értelmezési többlet, akkor az előadásból nem maradna más, csak az utolsó jelenet.
A 2002-ben alapított Tünet Együttes friss bemutatóját Ördög Tamás rendezte; a némi konzumígérettel terhelt eredeti cím, Négy fal között – avagy zárt ajtók, tárt lábak, és a játék naturalisztikus vonásai ellenére az előadás mégsem mondható érzékinek, de még az érzékekre erősen ható színházi eseménynek sem.
Szász Dániel és Székely Rozi / fotók: Puskel Zsolt
Mintha a rendező egyszerre akart volna bizonyos primer igényeket szolgálni, vagyis a „kukkolási” óhajokat kielégíteni, ugyanakkor az erre vágyókra legyinteni is. Bizonyos kettőség jellemzi azt a – szellemi értelemben interaktív – lehetőséget is, hogy a néző az előadásra vihet egy papírra írt titkot, amit még soha nem mondott el senkinek, s amit egy dobozba téve, mintegy cseretárgyként egy másik néző titkával gazdagodhat. A lehetőség azt feltételezi, hogy az emberek javarészt ismerik saját – többek között szexuális természetű – titkaikat, ám ez nem így van, hiszen a valódi titkok többnyire jó mélyen a tudatalattiba vannak száműzve, s ha mégsem, ha valaki mégis beszél róluk, akkor az illetőt éppen a pszichiáterek veszik aktív kezelésbe, hiszen társadalmi szempontból szokatlan, deviáns… Maradnak tehát az elnyomott titkok következményei, az ilyen-olyan jellegű kompenzációs tünetek, amelyek végül az előadást – kibontatlan szellemi potenciáival együtt – bedarálják, mert az a lényegibb és valóban izgalmas részletek helyett inkább a külszíni jelenségeknél ragad le.
Szász Dániel és Szalontay Tünde
Hogy ma színpadi bátorságnak és őszinteségnek számít-e, ha a színész letolja a gatyáját, a színésznő a bugyiját, hogy a színen bárki meztelenül tesz-vesz, dug, liheg, trágár szavakat kiált, kétértelművé avat minden lehetséges helyzetet és eszközt, vagy épp igen egyértelmű szituációkba feledkezik, mindenki döntse el maga. Ám ha a hatás csupán az előbbiekből jön, az már valamilyen leszállított mértékre utal (amely ugyan szerepelhet a nézői elvárások között is, de ezt a mélységet bármilyen indokkal kiszolgálni egyenes út az olykor sikeres semmibe). Talán ezért van, hogy Ördög Tamás rendezésében mindezt fölvonultatja, ugyanakkor valamiképp el is fordul tőle, valahogy úgy, mintha a játéktérben zajló dolgokra egy függöny mögül lesne. Előadói, színpadi figurái így kissé magukra hagyottaknak tűnnek, az előadás pedig, minden nyersesége ellenére, sterilnek. Szókimondónak, valódi szavak nélkül, látónak, vakon. Persze, a darabbal együtt Fritz Khan jó hatvan éves művét, A szerelem iskoláját forgatjuk, amelynek élő illusztrálásához és kortársi működéséhez, a munkafolyamat improvizációi révén, a Tünet Együttes tagjai is hozzájárultak (a két forrást aztán ugyancsak Ördög Tamás dolgozta eggyé), sőt, egy ponton maga a könyv is bekerül az előadásba, így muszáj pár szót ejteni róla.
Furulyás Dóra, Szalontay Tünde, Székely Rozi, Szász Dániel és Czakó Máté
Ahogy olvasni az előadáshoz írott anyagban, a jó doktor a maga korában „nem egy szemérmes házaspárt indított el a boldog párkapcsolat és az érzéki örömök felé”, ám az elemi anatómián kívül – amiről viszont ma egy óvodásnak is van némi fogalma – totálisan tévútra tereli azt, aki valóban boldog akar lenni, aki szerelmes testi szerelemre vágyik. F. Kahn, sajnos, többszörös fogalomzavarban fogant soraival, számozott bekezdéseivel már a korabeli német populációnak is csak egy választott, viszonylag jómódú, konszolidált rétegét vette célba, ott is mindig felemásan, hiszen nála a női lénynek az egyetlen feladata a reprodukcióra való képesség, míg a párkapcsolatban az a dolga, hogy „férjét estéről estére emberré varázsolja” (E gondolatok ismerősek lehetnek az elmúlt magyar időszak egy-egy „kiválóságának” megnyilatkozásaiból is, ugyanakkor nem illeszthető a német szerző azon intelméhez, miszerint „A férfi csak akkor érett a házasságra, ha családját el tudja tartani.” Ha ezt felénk betartanák…) A statikus női lény mellett pedig F. Kahn a férfi számára olyan tulajdonságokat vél megengedhetőnek, sőt, nemére jellemzően „férfiasnak”, amelyek pontról pontra egy pszichopata vonásait sorolják. Általánosságban pedig az embert a szexualitás terén teljes mértékben az állati ösztönök birodalmába utalja (példáit is gyakran onnan veszi). Már nem is csodálható, ha a férfi rátörő nemi vágyában a nőről hirtelen leszaggatja a ruhát, s a nő ettől csakis boldog lehet. S akik erre azt mondják, hogy persze, hiszen így van, azoknak azt is meg kell válaszolniuk, hogy az ember akkor vajon mire olyan büszke, miért tartja magát az állatnál felsőbbrendű lénynek, s egyáltalán, mi az, hogy ember. Erre azonban F. Kahn gondolataival csak következetlen válaszokat lehet adni, vagyis a kérdést F. Khan szellemében nem lehet megválaszolni.
Furulyás Dóra, Székely Rozi, Szalontay Tünde és Szász Dániel
Igen sokféle út és árnyalási minta adódna tehát még a könyv alapján is, amelyekbe a felvonultatott szexuális megnyilatkozások valódi funkciót nyerhettek volna, s akkor nem zörgő művirágokként pompáznak a színen. A szereplők persze igyekeznek az elvárásoknak megfelelni, intenzíven teszik a dolgukat, de az enyv, a gondolati sokrétűség, a finom áttünések ereje hiányzik. Ha Szalontay Tünde jelenléteiből nem hajtana ki valami tágasabb érvényesség, valamilyen értelmezési többlet, akkor az előadásból nem maradna más, csak az utolsó jelenet. Ebben a karácsonyi képben a terhes fiatalasszony férje bevallja, hogy homokos, részletesen elemzi, hogy a férfi számára mi a különbség a hetero- és a homoszexuális együttlét között, s miért jobb az utóbbi, míg női párja elhajítja a terhességet imitáló ruhakelléket, a másik leány pedig a nagy őszinteség hevében az anyjára borítja az ágyat, repül a sült csirke, repülnek a poharak, s ez a nemileg introvertált, telefonszexet űző leány majd eldobja ruháit is, és (mostoha)apja nyakába pattan… Immár az összes elcseszett élet föltárult, de tudjuk: másnap úgyis minden folytatódik, mert enni kell, aludni kell, dugni kell…
Négy fal között – avagy zárt ajtók, tárt lábak (Tünet Együttes)
Látvány: Mucsi Balázs. Konzulens: Szabó Réka. Rendező: Ördög Tamás.
Szereplők: Szalontay Tünde, Szász Dániel, Székely Rozi, Furulyás Dóra, Czakó Máté.
Jurányi Ház, 2016. október 1.
