Szoboszlai Annamária: Szigeten szárnyaló szobrok
Góbi Rita Társulat: Sziget – táncmonológok fényfürdőben -
„Szoborcsoportjuk” minden rezdülése, megmozdulása kimunkált, és az egész Sziget igényes, arányos koreográfia.
Góbi Rita Társulatának bemutatójával, a Szigettel kapcsolatban olyan érzésem van, mint azzal a gyönyörűséges, különleges fülbevalóval, amit az ember lánya születésnapjára kap, tetszik is neki, mint míves tárgy, egyszer fölveszi, hogy megmutassa magán, majd a tükör mellé rakja dísznek, hogy minden reggel megcsodálja, de fölvenni többé nem kívánja. Noha a szemnek szép, részleteiben is kidolgozott, nemesebb anyagból munkálta az ötvös.
Maurer Milán és Góbi Rita / Fotó: Piti Marcell
Góbi Rita és partnere, Maurer Milán hajlékony, rugalmas teste újra és újra különös testképletekké csavarodik. Először a férfi táncost látjuk, ki eleinte a talajon ülve, a színpadi világításban intenzitását vesztő citromsárga testruhában igazítja testét egészen kitekert pózokba. Önmagával kapcsolódik, mikor karjait teste előtt keresztezve bal kezével jobb lábát, jobb kezével bal lábát fogja meg. Majd tovább alakítja testét, ezt az élő szobrot: az előbbi keresztezett kezet és lábat olyan formában, s olyan oldalról mutatja meg, hogy teste tulajdonképpen „dinamikus 8-ast”, fektetett lemniszkátát ír le. A végtelen jelének felmutatása testtel és Maurer Milán hajlékonysága jó pár percre leköti a figyelmemet, nem is tudok nagyon másra összpontosítani, mint arra, mit akarnak kifejezni az összekulcsolódó kezek és lábak, mit a törzs, mit az egész ember, ebben a végtelen nagy magányában, itt, a színpad fénykörében. Ezen a „szigeten.”
Góbi Rita és Maurer Milán / Fotó: Piti Marcell
Ha vannak is intenzívebb, kicsit tempósabb részek, a Sziget egy lassú, kitartott, meditatív jellegű koreográfia, a meditáció témája pedig az ember egyedül-, illetve társsal-léte. Egy-egy pillanat erejéig vizuálisan egészen lenyűgöző képeket kapunk, itt elsősorban Góbi Rita szólójára gondolok, arra, mikor a sötét színpadot megvilágító lámpa fényében a sebesen mozgatott hosszú, vékony karjai szárnyak konstans képét idézik elénk hologramszerűen (fénytervező: Pavla Beranová). Nehéz leírni a látványt, számomra ezen a ponton a leginspirálóbb az előadás, itt tudok leginkább becsatlakozni, mint néző, ennek a finom, angyalszerű, mégis szomorú és esendő lénynek a statikus szárnyalásába. A rákövetkező részben a két táncos érzékeny, már-már öncélúan artisztikus szépségű egymáskeresése, kapcsolódásuk története nem ad az előzőhöz hasonlóan invitáló képet. Mintha körbe-körbe járnánk. Nincs fejlődés, nincs változás ebben a kapcsolatban, nincsenek fordulópontok, mintha minden az örök időtlenség nyugalmában zajlana. A monoton, kattogó zenei alap (Gryllus Ábris) nem altatózene, mégis elbágyasztja a nézőt, a puha meleg fény, a lassú mozgás egy álom és ébrenlét közti tudatállapotba visz. Vagyis az előadásnak megvan a maga atmoszférateremtő ereje, de ennek ellenére – vagy épp ezért – kevésen múlik, hogy el nem bóbiskolok. Pedig a testek által felvett formákban továbbra is ott a játékosság, a különös, szögletes pózok, a nagyterpeszek, a hol szimmetrikus, hol aszimmetrikus egymáshoz kapcsolódások szépek, csak épp nincsenek olyan pillanatok, melyek be tudnának húzni, melyekhez közöm lehet azon kívül, hogy tanújuk vagyok. Melyek önmaguk felszíni szépségén túl máshova vezérelnének…
Góbi Rita és Maurer Milán / Fotó: Bobál Katalin
Az alkotók összetett képekben fogalmaznak, a színpad terét olykor „fölborzoló”, vetített videókép kiemeli a darabot a jelenből, ilyenkor „futurisztikus” ízek csempésződnek az előadásba, anélkül, hogy mindez mint a jövőre vonatkozó kijelentés, mint állítás jelenne meg. A táncosokat sem mint egyéneket érzékelem, megjelenésük és előadásmódjuk az egyediből inkább az általános emberi felé mutat. „Szoborcsoportjuk” minden rezdülése, megmozdulása kimunkált, és az egész Sziget igényes, arányos koreográfia. De – számomra – hiányzik belőle valami kis „izé”. Valami, ami a lassúság, a finomság, az egymásra figyelés és a szép testek esztétikuma mögül meglepetésszerűen kikandikál, ami kérdez, vagy felkiált, vagy egyszerűen csak pont, pont, pont…
Sziget – táncmonológok fényfürdőben (Góbi Rita Társulat)
Koreográfia: Góbi Rita. Tánc: Góbi Rita és Maurer Milán Fénytervezés: Pavla Beranová. Programozott világ: XORXOR. Zene: Gryllus Ábris. Dramaturg: Zsigó Anna. Jelmeztervező: Pattantyus Dóra. Installáció: Medence Csoport.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2021. december 14.
