Kortárs tánc
Beszélgetés Fehér Ferenccel – INTERJÚ
Gyerekkoromban sokszor játszottunk „zombisat". Persze amikor eljött az este, a lefekvés ideje, már más volt a helyzet. Amikor minden lecsendesedett, és a képzeletemben minden felerősödött, félni kezdtem. A zombik életre keltek, és ezután nemigen mertem kimenni vécére.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Beszélgetés Fülöp Lacival – „KORTÁRS SORSTÁRS" interjúsorozat indult a KútszéliStílus.hu-n
- Hol találkozzunk? Nekem a Bosnyák tér közelében lenne a legjobb. - Nekem az 1-es villamos vonalán, esetleg az Örs közelében. - És a 7-es? - A Keleti pályaudvar jó lehet. - Oké, Keleti. A férjem közbemorog. Azt talán mégse. Hm? Na hallod...! Igaz. . Akkor Blaha...? Bhahh... - Lehetne mégis inkább a Bosnyák tér közelében? Tudok ott egy kávézót, a Thökölyre nyílik, kicsit zajos...
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Néptánc
Debreczeni Márton és Móra Gabriella a Kapunyitási pánikról
Szeptember 12-én, délután hattól rendhagyó eseményre hív mindenkit az Artus Kortárs Művészeti Stúdió és a Fonó Budai Zeneház: a Sztregova utca gyárépületének udvarán közös bográcsozással, performanszokkal és koncertekkel kívánja megünnepelni e két művészeti központ a jubileumi születésnapját, és ami számukra ennél is fontosabb, a közönségüket.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Don Martinnal Vida Virág beszélget
A mi képzésünk egyik fő szempontja a Horton iskolában az volt, hogy a dolog sohasem (a mai értelemben) rólunk szól, hanem arról a célról, amit el akarunk érni – közösen és egyedül. Lester technikájának a lényege a fejlődés volt. Fizikális és mentális fejlődés egyaránt. Nehéz ezt elmagyarázni, mert nem az ego állt a középpontban, de mégis minden óráján önmagunk definiálása és keresése történt meg.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Mozgásszínház
Beszélgetés Goda Gáborral
Az interjúban múltidézés is olvasható, már azért is, mert a végén megtudjuk: „fontos, sőt, egyre fontosabb, hogy a múltat állandóan ébren tartsuk, figyelembe vegyük". De a közeljövőről is beszélgetünk: március 20-án lesz az Artus Stúdióban a SUTЯA budapesti bemutatója, amely – mint kiderül – nem repríz, hanem egy újabb ősbemutató.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Beszélgetés Maday Tímeával és Hámor Józseffel
„Sok helyen a világban az új generáció többsége nem tud különbséget tenni stílus és technika között. Brüsszelben, Anne Teresa de Keersmaeker iskolájában, a P.A.R.T.S.-ban tanultam kortárs táncot négy éven át. Ott mind fizikálisan, mind mentálisan keményen meg voltunk dolgoztatva."
Cikk folytatása
Beszélgetés Gyulai Júliával
„Van egy kedvenc képem, Magritte Szeretők című festménye, amely egy az egyben kapcsolódik a darabhoz, ahogy a zenék is. Nemrég arra jutottam, hogy a képen látható zsákok, melyek a figurákon vannak, nagy szerepet játszhatnak a darabban is. Mivel kell az a valami, amit le akarunk venni magunkról. És nekiálltam anyukámmal zsákokat varrni..."
Cikk folytatása
Néptánc
Beszélgetés Mihályi Gáborral
„Az egész előadás szempontjából fontosnak érzem, hogy ha már a Megidézett Kárpátalja címet használom, akkor a megidézést erősítsük azzal is, hogy nem hitetjük el, mindez valóságos és jelenlévő. Bármily jó állapotban is találtuk ezeket a táncokat, a kultúra maga már romjaiban van, s mi, városi közösségben élők, megidézzük azt a világot, mely ugyan nem a mi életünk szerves része, de azáltal, hogy ilyen intenzitással és erővel fordulunk a hagyomány felé, mégiscsak a részünkké válik."
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc
Beszélgetés Mihályi Gáborral - INTERJÚ
„Valóban ideálisabb lenne egyfajta stabil intézményi keretek közé foglalt, jövőbe tekintő, folyamatos, kiszámítható kapcsolatrendszer, de ott még nem tartunk. Hogy miben reménykedhetünk? Talán abban, hogy a 2010 utáni második Orbán-kormány újabb négy évében értékeket követve, jó tendenciákat támogatva, a táncművészetben is helyükre kerülnek a dolgok..."
Cikk folytatása
Balett
Háttérbe szorítják-e a magyar balettművészeket a Magyar Állami Operaházban? – INTERJÚ
Véletlen találkozás eredménye e cikk, de sorsszerűséget nem akarok belemagyarázni. Persze az nem véletlen, hogy különösen szívemen viselem a Magyar Nemzeti Balett sorsát, hiszen – a balettintézeti éveimmel együtt – közel negyven évig táncoltam az Operaház balettegyüttesében. Szóval, váratlanul és véletlenül csöppentem operai balettos társaságba egy budai kis kávéházban. A találkozás örömpercei után, az első „hogy vagytok?" kérdésre rögtön cunamiként indult be a kétségbeesett panaszáradat...
Cikk folytatása