Péter Márta: Hol van ez a falu?
Győri Balett: Black to say silence –
A Győri Balett idővel sokadszorra cserélődő és külföldieket is szép számmal alkalmazó társulata minden részletet gyönyörű alázattal teljesít, ahogy csak táncosok képesek ezt tenni.
A Győri Balett idővel sokadszorra cserélődő és külföldieket is szép számmal alkalmazó társulata minden részletet gyönyörű alázattal teljesít, ahogy csak táncosok képesek ezt tenni.
Örömteli, hogy az elmúlt években a vidéki tánctagozatok jó része önállósodott, így nagyobb terük van saját repertoárjukat építeni, és nem csak egy prózai-zenés színház kiszolgálójaként működni…
Egy családi lakomát kínálnak nekünk, amin valódi harapnivalók mellett az egyszerű, harapnivalókra vágyó ember önmagával és másokkal vívott, vesztes küzdelmeit szervírozzák.
Felesleges értelmet keresni a jelzésekben, mert nem lehet valódi következtetésre jutni.
…a trash-világunkra utal, amelyben a kommunikáció, legyen az művészi vagy köznapi, jórészt szemétre való giccses klisék szimbólumaival zajlik.
…a koreográfus-rendező a Liszt-mozaikokkal – ha ellentmondásként is hangzik – olyan közel került a bartóki szintézishez, mint még eddig soha.
A Tátikák birodalmának absztrakt minimalizmusa messze ellép az ember által ma kivitelezhető „beszélgetéstől”…
…a fura jelmezbál, amelyben a külcsín kis híján agyonnyomta a belbecset.
Nemigen képzelhető olyan érzéki tartalom, melyet autentikus, hagyományos néptáncnyelven ne lehetne megfogalmazni.
A legváratlanabb pillanatokban szaltózik egyet a pólyását ringató kismama, fut fel a falra az élő szobrot is „alakító” alkalmazott…