Turbuly Lilla: Család(ki)állítás
Peeping Tom: Moeder -
A legváratlanabb pillanatokban szaltózik egyet a pólyását ringató kismama, fut fel a falra az élő szobrot is „alakító” alkalmazott…
A legváratlanabb pillanatokban szaltózik egyet a pólyását ringató kismama, fut fel a falra az élő szobrot is „alakító” alkalmazott…
…a férfi (egyébként a regény narrátora) a táncelőadás metaforikus utazásán meglátja saját sorsának buktatóit…
…az ismerkedés szintjén túl továbbra sincs koncepció, ahogyan pontosan kirajzolódó esztétikai elképzelés, vízió (egyszerűbben: biztos ízlés) sem.
Lila mikrofonfej, trambulin, üvegkoporsó és sakkfigurák. Örök a dilemma: feloldható egy ősi viszály két gyermek halálával?
…a produkció nem tűr semmifajta műfaji beskatulyázást, ahogy Silvia Calderoni is elutasítja nemi identitásának kényszeres meghatározását.
Elvégre ezek vagyunk mi, emberek: az idő játékszerei.
Akik látták a gálaműsort, igen szép néptánc-ünnep emelkedett hangulatával vihették haza az élményt.
Egy nagyon precíz, az utolsó mozdulatig megkoreografált előadást láttunk, melyből pont a köztéri művészet lehetséges spontaneitása, szabadsága, életszagúsága hiányzott.
Nem lehet kétségünk, hogy az egy város itt a város: Kőszeg, Gergye Krisztián szülővárosa.
Mindenekelőtt: újrafogalmazás helyett újraszceníroztattak.