Sárosi Emőke: Cifra palota és gyökerek
Duna Művészegyüttes: Szerelmünk, Kalotaszeg –
Régen nem egymást nézték, hanem együtt táncoltak, letisztultan. De ez jelenünktől idegen. Ma a feltuningolt áru kell és a hangzavar.
Régen nem egymást nézték, hanem együtt táncoltak, letisztultan. De ez jelenünktől idegen. Ma a feltuningolt áru kell és a hangzavar.
A hirtelen és precíz mozdulatok a popping-locking és a diszkótáncok világát is felidézik egy-egy pillanatra, de kétségkívül nem szórakozni látjuk Lecavalier-t.
Mitől és hogyan lehet korszerű a színpadi hagyományőrzés?
Tulajdonképpen tétlenül várakoznak valamire (vagy valakire), elütik az időt. Ez a valami/valaki azonban, hiába vadásszák, merre lehet, nem érkezik meg.
Nem érzek az est két darabjában elhatározást, célkitűzést, határozott és megfogalmazható alkotói szándékot, valamilyen tánc- és/vagy színházfelfogás melletti (vagy elleni) kiállást…
A kiegyensúlyozott színvonalú koreográfia nem trendkövető, de szinkronban van a korral.
…nem marad más, csak a várakozás – a halálra vagy a Moszkva felé robogó vonatra.
…szimbolikus értelemben úgy van a mesterével, mint Juhász Gyula az ő Annájával.
Az előadás tehát éppen arról győz meg, hogy a tánc nem elég Madách művének megjelenítéséhez.
A négy előadó személyisége azonban teljesen feloldódik a közös munkában, nincsenek karakterek vagy egyéni érzelmek…