Králl Csaba kritikája az AfterLight előadásáról
Mindig ámulatba ejt, ha egyszerű mozgáselemből bont ki a koreográfus részletekre érzékeny, szövevényes formavilágot, szinte a variálhatóság végleteit feszegetve. Mint most. Maliphant koreográfiája ugyanis csupa-csupa (kör)forgás.
Legáth Zsolt kritikája a Szigorúan ellenőrzött vágyak / Jób könyve előadásáról
Ha már a színen van, a feleség is ábrándol egyet. A nősors márcsak olyan, hogy neki ábrándban se lehet kockahas, miegymás, ő csak kicsit megmozgatja elmerevedett tagjait egy átgondolt koreográfia képét nem mutató mozgolódásban. Ezzel vége a második résznek.
Szoboszlai Annamária kritikája a Titok… előadásáról
A tánc, a testek térbeli helyzete, egymáshoz és a tárgyakhoz való viszonya mindkét darabban alárendelődik az elképzelt látvány és a zene közös hangulatának. Ez szerencsés esetben expresszivitást, kevésbé szerencsés esetben tetszetős, de üres stílust eredményez.
Turbuly Lilla kritikája a Nyáron, este fél tizenegykor előadásáról
Ami a színészválasztást illeti, Vörös Róbert bevallottan Udvaros Dorottyára alapozta az előadást, aki azt mondta erről a szerepről, hogy aki annyit élt már, mint ő, és olyan szenvedélyes ember, annak van honnan előbányászni magából a darabhoz szükséges szenvedélyeket. És meg is teszi.
Szoboszlai Annamária kritikája az Enciről
Az előadás így befelé tágul, felfedik magukat az apró, személyes, „nem is” titkok gyermekkori történések, iskolás élmények, egy hirtelen hajvágás képe. Mindenkinek megvan a maga egyszemélyes magánmitológiája, de mi most épp Enciét látjuk. A kérdés csak az, mitől lesz az övé érdekesebb, mint bárki másé?
Péter Márta kritikája a Felületi kötődésről
Amikor bebocsáttatunk a nézőtérre, már a mű sajátos terébe lépünk; a táncosok a három zenész végtelenített, itt-ott keletiesen fodrozódó diszkrét kíséretére felelve improvizatív elemekből szövik tovahaladó sorozataikat, néha szándékos vagy véletlen „karambolt” is produkálva.
Spicc Manci kritikája a Dózsáról
Ha történelmi parabolának vélném a látottakat, akkor a Pest határába csődített, majd rászedett és magukra hagyott szegény páriákat mai BAZ-megyei munkanélküliekkel azonosítanám, a felelőtlen, önző és tutyimutyi országvezetőket pedig… De nem vélem történelmi parabolának a Dózsát.
Vida Virág kritikája a Breathing Monster Los angelesi bemutatójáról
A Breathing Monster meghívása mögött a gazdasági válság gyűrűzését lehet sejteni. Los Angeles legnagyobb kortárs színháza, a Red Cat ennél talán nem is választhatott volna kisebb büdzséjű, teljes estét betöltő előadást. A két előadó, a minden szcenikát mellőző díszlettelen tér és a négy reflektorral megoldott világítás nem jelenthetett extra kiadásokat az intézmény számára.
Halász Tamás kritikája az Évszakokról
Az Évszakok szabadtéri, helyspecifikus előadásokból kiérlelt, nemes párlat. Szikár, lassú és erőteljes monológ. Útinapló és önéletrajz, teli apró, finom meglepetésekkel. Erős és konzekvens, hol szelíd, hol sejtelmesen fenyegető munka.
Sárosi Emőke kritikája a /pillanat és a Viktimológia 003. 002. 001. előadásáról
…minden emberben két erő létezik – pszichológiailag megfeleltethető az ösztönnek és a felettes énnek –, mely irányítja cselekedeteit. A felettes én feladatot ad az ösztönnek, instruálja őt, korlátozza a személyes szabadságát, megalázza, megtöri önálló akaratát, az ellenszegülés csírájának lehetősége nélkül.
