Turbuly Lilla kritikája a Propaganda! előadásáról
Az előadás a lehetséges választ a politikán, a hivatalos közbeszéden kívül, a személyes, emberi kapcsolatokban, a beidegzett nemi és társadalmi sztereotípiák átlépésében, egy másféle létezésmódban keresi. Mi látszik egy meztelen testen és mi nem, kérdezi Szász Dániel. Férfiak birtokolnak, jelenti ki Szabó Réka. Van véleményem, de nem írok alá, és nem tüntetek, mondja Vass Imre.
Legáth Zsolt kritikája a Revolutionról
Nézőtéri forradalommal veszi kezdetét a Charnock-féle Revolution a Trafóban. No, nem a fizikai színház fenegyereke verte ki a biztosítékot a pesti közönségnél, erre a művészi értelemben egyátalán nem forradalmi előadás semmi okot nem ad, csupán a nézőteret ellepő tános-színészek fütyülik ki színpadon maradt társukat.
Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról
A magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves Márk duó vezette társulat jelenleg (például az Évszakokban) alkalmazott formanyelve és színpadi stílusa olyan messze van a kortárs tánctól, mint Fehér Feri Woyzeckje Marius Petipa Csipkerózsikájától.
Török Ákos kritikája a Nous-ról
A Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien kimunkált, ágáló jelbeszédével jelentéskeresésre ösztönöz, miközben az általa nyújtott gondolkodnivaló – az előadás nyolcvanperces hossza mellett – legfeljebb ha fél óráig tart ki.
Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról
Hogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel korrumpálja furcsa, bizarr mesévé a három derék táncos legény faláda-tologató cirkuszi tornaszámát – hát, nem tudom.
Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról
A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását.
Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról
A fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek vállán összehajtják. Innen már csak három lehetősége van a darabnak: vagy egy kínosan felszínes, mozgásos teoretikai idiotizmust fogunk látni, esetleg valamiféle szellemeskedő, bárgyú filozófiaparódiát, illetve valami egészen mást.
Halász Glória kritikája a Bernarda Alba előadásáról
Az amerikai musical- és operakomponista 2006-ban bemutatott Off Broadway-darabja a Művészetek Palotájában keresi az utat a hazai nézőkhöz. Az anyaszínházában mindössze egy hónapig futó, leginkább kritikai sikereket aratott mű szenvedélyes, de rendkívül nyomasztó elegye többek között a Lorca-drámának, a musicalnek, az autentikus zenének és az operának.
Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról
Valljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt játssza, s ennek megfelelően nem a legharmonikusabb és legsikerültebb zongoradarabok jutnak neki…
Kutszegi Csaba kritikája a Kvartettről
Gergye Krisztián és táncművész partnere, Virág Melinda sokszor hosszú ideig csak merev pózt tartva áll a színpadon. De sohasem jelentéktelenednek el. Mindig közük van az elhangzó szavakhoz, ha inaktívak, némiképp bizarr külsejük látványával nyomatékosítják a hallottakat, ha pedig dinamikusan megmozdulnak, azt jelenítik meg (fizikalitásban), amire a verbalitás önmagában nem lehet képes.
