Kortárs tánc
Szoboszlai Annamária kritikája a Stix66-ról
A Stix66 „alakulástörténet”. Ha nem társulna a szóhoz valamiféle felfelé mutató előjel, azt is mondhatnám, témája nem más, mint az evolúció. Vagyis a Tao te talán nem is annyira távoli rokona. De szóló lévén, sokkal konkrétabban, lecsupaszítottabban „testbe írt”.
Cikk folytatása
Néptánc
Kutszegi Csaba kritikája az Álomidőről
Az álomban minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet, élnek is az alkotók a szabad képi, hangi, tánci, műfaji, földrajzi asszociációk lehetőségével, csak a szabad áramlás – ez a második felvonás első negyedórájában már határozottan érződik – az Álomidőben egyszer csak parttalanná, önismétlővé válik. Az előadásnak nincsen szerkezeti íve.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Faluhelyi Krisztián kritikája a Pécsi Tánctalálkozóról
S miként a fesztivál felütése, úgy a záró előadás sem hagyott maga után egy cseppnyi kívánnivalót sem – bár kétségtelen: a kontakttechnikával kísérletező, végtelen absztrakt stílust nem mindenki szereti. (Még talán maga Angelin Preljocaj, az előadás koreográfusa sem, aki később visszatért a történetmeséléshez, mert mint nyilatkozta, teljesen belefáradt az absztrakt darabokba.)
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Halász Tamás kritikája az Ahol az álmokat foglyul ejtették előadásáról
Az olykor felülről, oldalról megvilágított lámpákkal zajló lendületes, szellemes játék számos döccenőn képes átemelni a hosszadalmas koreográfiát. A táncosok egyszerre, azonos irányba, vagy látszólagos összevisszaságban billentik, lengetik meg a hosszú (de különböző hosszú) drótszálon lógó fényforrásokat. A tér ilyenkor mozog, billen, a vízszintes, a függőleges kifordul helyéről.
Cikk folytatása
Balett
Kutszegi Csaba kritikája a XVIII. Világsztárok Balettgáláról
Túlzás lenne azt állítani, hogy egy ilyen mini seregszemle képes lehet akárcsak vázlatos képet is felrajzolni a világ balettművészetéről (gondolom, ez nem is célja a gálának), de mindenesetre hasonlítási alapokat nyújt, némi nemzetközi kitekintést enged. Deklarált célja mellett (fiatal tehetségek támogatása a Magyar Nemzeti Balett Alapítványon keresztül) a világsztár-gála nem kevésbé társasági esemény is.
Cikk folytatása
Kutszegi Csaba kritikája a Pécsi Tánctalálkozóról
Atavisztikus-animális véglények ránganak-dübörögnek-vonaglanak, vagy éppen fallikus szimbólumoknak is beillő kéz-, kar- és fejdíszek lassú, lírai mozgatásával révülnek, néhány egyed ugyan meg-megküzd egymással, de szinte senki nem érinti meg a másikat, valahogy – modern emberre jellemzően – kvázi-közösségben, a szubjektumokban belül játszódik le a harc, a kiválasztás, az áldozathozatal.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Mozgásszínház
Kutszegi Csaba kritikája A tiszta mézről
A sztori és részletei éppen válhatnának szimbolikussá és többletjelentésűvé is, de az előadáson ez nem történik meg. Sőt, a „művészi áthallások” erőltetése többször ügyetlenre sikeredik. Krisztik Csaba például elhagyott, megunt kedvesét szemétnek tartja, szemétnek nevezi, úgy ott hagyja, mint a szemetet, és itt a nézőnek kötelező a bányába hordott és ott hagyott szemétre asszociálnia.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Hézső István kritikája párizsi és amszterdami balettelőadásokról
Nem véletlen, hogy a párizsi opera több Kylián-művet is repertoáron tart, hiszen a koreográfia művészetének kortárs jelesei, mint Mats Ek, William Forsythe is boldogan tanítják be alkotásaikat a társulatnak. Ez az egyetlen együttes, melynek Pina Bausch is átengedte néhány művét, hiszen koreográfiái itt sokszor új dimenziókat nyertek.
Cikk folytatása
Képzés, Balett
Kutszegi Csaba kritikája – Kanyó Béla fotóival – a Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról
Csupa játék, móka, poénkodás – lubickolt is benne rendesen a társaság. A pályán a siker érdekében majd együtt kell hozni a három felvonásban néha külön-külön felmutatott erényeket: egyszerre kell törekedni iskolázott technikai fegyelemre, átélt előadóművészetre és ha kell, önfeledt humorra.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Szoboszlai Annamária kritikája a XI. Kortárs Koreográfusok Estjéről
Új nevek fedezhetők fel a koreográfusok közt, például Annabelle Ochoa Lopezé, aki régebbi (2006-os, illetve 2009-es) koreográfiáit tanította be az Operaház kortárs szekciójának. De vannak egészen fiatalok is, mint Jalonen Jenna és Rónai Attila. Ők nyerték meg a májusi, Trafóban rendezett főiskolai koreográfusversenyt, s valószínűleg így kerültek a „nagyok” közé a programba.
Cikk folytatása