Veszprémi Táncműhely: Porcelán – KRITIKA
...mindenben a mívességre, az artisztikumra törekedtek, és közben éppen a lényeg lúgozódott ki az egészből, és maradt valamiféle, az életben nem nagyon létező párkapcsolati kirakat. Talán az is jót tett volna az előadásnak, ha egy kicsit ironikusabban tudnak ránézni mindarra, amiről szólnak.
Asagao – KRITIKA
...a Magyarországon már nem ismeretlen japán Ishii Junya butoh-szólója szerintem az évad egyik legnagyobb durranása. A táncosból a szokatlan, de mégis hitelesnek tetsző mozdulatain át valamilyen belső lényeg (egyszerre ősi és kortárs) áradt ki és szét, mindez egy viszonylag egyszerű szerkezetű és mozdulatvilágú előadás csöndes, de annál hatásosabb csúcspontján.
Hodworks: Pirkad – KRITIKA
...mert a fogyasztó így tartalmas műélvezet leple alatt frivol szexuális kíváncsiságát is kielégítheti, az alkotó pedig a műve után mutatkozó érdeklődést az értékes művészi tartalmak számlájára írhatja, azaz nem a tömegeket csábító meztelen testek látványának kell betudnia.
Duna Művészegyüttes: Magyar anzix – KRITIKA
A lakodalmasban kirajzolódó, ezúttal igen sterilnek ható látszatidillre a második felvonás erős kontúrjai, éles sötétjei és fényei kontráznak. Amilyen beazonosíthatatlanul sokszínű az a néptáncanyag, amivel a táncosok az est első felében dolgoznak, épp annyira heterogén képet mutat mozgás és zene szempontjából az est második fele.
Nem értem, de veletek nevetek – Finálé – KRITIKA
A Budapest-Bécs útvonalon – és olykor Moszkváig hatóan is – az operett kulináris műfaj, ínyenceknek való és népnek szánt antidepresszáns. Szép, cirádás, könnyeztető. Fényes nagybelépők és sötét mellékutcák mesedrámája.
Compagnie Maguy Marin: May B – KRITIKA
...ebben a látszólag mechanikus és embertelen világban lassanként arcok, relációk, érzelmek születnek: harc, szerelem, félelem, harag, hűtlenség, magány. Meg „szavak" is, pontosabban az ürítés, kielégülés, fizikai megerőltetés artikulálatlan hangjaiból a káromkodás, veszekedés indulathangsorai, az öröm éneklő kitörései.
Szegedi Kortárs Balett: Stabat Mater – KRITIKA
Az egyedivel szemben az általános jelenik meg, mégis a spirituális oldaláról is hű kifejezési formát követelő bibliai jelenet terhétől megszabadulva, az általánosabb megfogalmazás mentén egyre mélyebb és tartalmasabb szintekre jut Juronics. S noha a hol asztalként, hol fejfákként, sírkamrákként, lépcsőfokokként, illetve keresztként funkcionáló fehér térelemek kénytelenek magukra venni a különböző, többek közt a Madonnát és gyermekét ábrázoló képek vizuális tehertételét, a koreográfia fontos lépéseket tesz egy elvontabb, szimbolikusabb kifejezésmód felé.
Gergye Krisztián Társulata: opera amorale – KRITIKA
És hogy mitől/kitől amorális ez az opera? Erre a kérdésre az előadás egyik kedvenc szavával felelhetnénk, ami nem más, mint a kő. Kő mint (kő)színház, kő mint kell. Ez az előadás pedig most a függetlenek kontra „kő kő" háborúban legalább egy színházi akció erejéig nem kenyérrel dob vissza, hanem kővel.
Bozsik Yvette Társulat: Bolero; Tavaszi áldozat – KRITIKA
A tavaszi szél veszedelmes szenvedélyét árasztja a Bozsik Yvette Társulat áprilisi bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A Bolero és a Tavaszi áldozat a megújuló természet és a Tűzmadár újraértelmezésének felkavaró, szélsőségesen szeszélyes áprilisi pillanata.
PR-Evolution: Egy nap dátum nélkül; Magdaléna – KRITIKA
A meghajlásnál az előadók kifejező arcát fürkészve (melyeken az elmúlt ötven perc élményei láthatók), sokkal többet kapok az érzelmi töltetből, mint azt megelőzően. Szemükben a kitartó közös munka végeredményét követő jóleső kimerültség, a csapatszellem, az adni akarás ereje csillog.
