Derida Dance Company: ARTeFACT – KRITIKA
Az ARTeFact a kiszolgáltatottságról, a szabad akarat határairól beszél. És ha ez a gondolat nem is tekinthető forradalmian újnak, igényes és látványos előadást építettek köré.
Badora Társulat: Hoffmann meséi – KRITIKA
A Badora-féle mese így tulajdonképpen párbeszédbe elegyedik a hagyománnyal, bizonyos értelemben kiegészíti, kommentálja azt. „Átsajátítja" az operát, és már nem a történet, nem is a levonható tanulságok, hanem a koreográfusban és a nézőben keltett visszhangok lesznek érdekesek.
EQUINOXE Projekt I. – KRITIKA
Festas a felhasznált prózai alapanyag szimbólumrendszeréből, az érzelmeket időnként lágyabban, máshol karakteresebben kísérő zenéből, az egyúttal a narrációt is helyettesítő kortárs operabetétekből, mozgásszínházi és vizuális elemekből építkezve fájdalmas, ugyanakkor végtelenül abszurd világot láttat, melyben az egymást követő eseményeknek, a szimbolikus tereknek és a szereplőknek nem csupán funkcionális, érzelmi, hangulati, hanem spirituális értelemben vett metamorfózisa is megfigyelhető.
Közép-Európa Táncszínház: Dűne – KRITIKA
S bár az első zenei részlet minden szépsége, meditatív lebegése mellett még más irányt, akár kommerszebb „kiteljesedést" is hozhatott volna (ahogyan olykor az egysíkú akusztikai kellemességek mellett ki szokott alakulni a mozdulatok üresbe forduló végtelen ragozása), az egész darabot szemlélve előtűnik egy tiszta alkotói mértan, amelyben minden részlet pontos helyet talál.
Szegedi Kortárs Balett: Rítus – KRITIKA
Erő, barbárság és a nevetségességig kifinomult dekadencia harcából tehát nem meglepő módon az előbbi kerül ki győztesen. Súlyosabb – bár nyilvánvalóan kevésbé szórakoztató – lehetne az előadás, ha ez a kontraszt nem lenne ennyire éles, és a dekadencia ábrázolása nem lenne ennyire nevetséges.
L-E-V – Sharon Eyal és Gai Behar: House - KRITIKA
Észre kell venni, hogy egy új emberképpel állunk itt szemben, s a kép kialakításának eszközei közé tartozik például a hétköznapi gesztusok – a nyelvöltés – kifejező mozdulatelemmé emelése, vagy a nemi aktus nyilvános volta. Vagyis a profán megemelődik, és nemesedni akar. Új szépség(ideál) akarja megvetni a lábát.
Pécsi Balett: A Jó, a Rossz és a Csúf COLOS – KRITIKA
A felelevenítés tökéletes, tér- és időérzékünket el is veszítjük, csak mikor lovaglást és lövést imitálva mozogni kezdenek, ötlik fel bennünk, hogy hát persze, hiszen ez egy táncelőadás. És ebben a pillanatban igazolódik az előzőleg citált mondat a western táncszínpadi helyénvalóságáról.
Psix project: 11– KRITIKA
Ahogy a vászon is fehér, úgy eleinte néma csend övezi a színpadot, amíg csak egy tehetetlenül heverő női test uralja a teret. Amint azonban elkezd mozogni, a zene mozgása is követi az övét, s ahogy a képekben, úgy a hangokban is kivetülnek lelkiállapotának különböző fázisai, vidám vagy éppen fájdalmasabb hangulata. A zenében is ábrázolódik a nő infantilis énje, de akárcsak képzelete, úgy apránként a zene is erős, erőszakos káosszá fajul.
Inversedance – Fodor Zoltán Társulata: Verdi miniatures – KRITIKA
Magyarországon szerintem sokkal jobb lenne, ha a koreográfusok gyakrabban fluktuálnának egymás műhelyei között, és a táncosok sem ragadnának le hosszú évekre egy csapatban. Szóval, Fodor Zoltán jól tette, hogy meghívta Fejes Ádámot, Gergely Attilát és Zachár Lórándot.
Andaxínház: A betolakodó – KRITIKA
A háttérben futurisztikus, dark zene duruzsol, az atmoszférát áporodott, állott realitásszag lepi be. – Nem szükséges tovább ecsetelni: e lidércnyomás egyszerre váltja ki az elidegenedettség, a nosztalgia érzését, miközben valami titokzatos, megnevezhetetlen aggodalmat kelt.
