Bozsik Yvette Társulat: Préda – KRITIKA
Ha nem olvasnánk sem a színlapot, sem Bozsik Yvette nyilatkozatát arról, hogy az előadás inspirálója a Mars istent körülvevő kultusz, a rituális áldozati szertartások világa, a birodalmak bukása, nézhetnénk az előadást férfi és nő örökös magánháborújának, birodalmak helyett kapcsolatok fel- és leépüléstörténetének is.
Schweinland (MU Terminál Évadnyitó) - KRITIKA
...az elnyomottak, az alárendeltek nők, ők azok, akiket életre kell hívni, be kell idomítani, az előadásban a hatalmi helyzet mindig a férfiaknak adatik meg, a nők a kiszolgáltatottak. A szoptató anyát és a szabadság allegóriáját mégis nők formálják meg, vagyis az eszmeiség, az erőadás szintjén azért van szerepe a nőnemnek is.
Tabea Martin: Duett két táncosra (Évadnyitó előadás a MU Színházban) – KRITIKA
Alig félórában, habkönnyű bohózatban mutatja be azt a mindennapi tragédiát, amivel előbb-utóbb mindenki szembesül: ki vagyok én? Mi a sajátom? Hogyan fejezhetem ki magam anélkül, hogy a megfogant gondolat csorbát szenvedne? Ezeken túl pedig, ami talán még problémásabb: a mozdulatok saját identitását, helyét és szerepét, a saját mozdulatot kutatja.
A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása – KRITIKA
A Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakirányon végző hallgatóinak vizsgaelőadása (vizsgakoncertje) a tanulmányaikat befejező IX. évfolyamos növendékeken túl a szakmának és a laikus közönségnek egyaránt jelentős esemény.
Győri Balett: Áttörés – KRITIKA
A Győri Balett fesztiválnyitó estje az Áttörés címet viseli. Annak találgatásába most nem bocsátkoznék, hogy egész pontosan miféle áttörésről beszélünk, hogy min lépett túl, miféle gátakat szakított át a társulat vagy az egyes táncosok.
cie. Ladjánszki Márta: Széki Luca – KRITIKA
Váltakozó, újabb és újabb metamorfózison átmenő figurája olykor valóban természetfölötti lényként látszik a színen. Jelenése azonban nem valamiféle misztikus, titokzatoskodó ködlényt mutat, hanem nagyon is hús-vér, különös energiákat hordozó figura a szólista: láttatja magát esendőnek, tépelődőnek, de erősnek és magabiztosnak is.
Egy rózsa hangjai – KRITIKA
Szenvedély, érzelem, kísérleti előadás – csábító hangzás. Kár, hogy a szenvedély parazsa a színpadon belül rekedt Hámor József és Maday Tímea Kinga előadásában.
Magyar Táncműhely – (R)Evolúció: In illo tempore – KRITIKA
A pulzáló, amorf árnyból csápok, szarvak, pénisz, föld felé törő ujjgyökerek, halálfejet, szívet formázó kezek válnak ki, hogy az alak kínkeservvel élesedő határai lassanként embert körvonalazzanak.
Magyar Nemzeti Balett: Öt tánc – KRITIKA
A pazar mozgásanyag és a színvonalas táncosi munka talán még a hitehagyottakat is képes meggyőzni arról, hogy a klasszikus balett-táncos képzettség nem feltétlenül jelent egyet a szépen kiművelt test üres esztétikájával, s hogy a szépségnek (villantsa akár lírai, tragikus, vagy éppen derűs ábrázatát) helye van a kortárs művészetben.
A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása (modern szakirány)
Sokáig lehetne még beszélni a jól formázott epizódokról, a dekoratív megjelenésekről, a technikai és előadói teljesítményekről, a társulatot mutató összhangról, és külön-külön minden ifjú táncosról, akik ezen az estén valamennyien szólisták voltak, így együtt, talán utoljára.
