Sárosi Emőke kritikája a Vukról
Szabadság, ugrabugra és a felejtés. Egy színes, szagos, kedves erdei mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt – Fekete István örökérvényű klasszikusát, a Vukot álmodta a Művészetek Palotája Fesztiválszínházába Fodor Zoltán és társulata, az Inversedance.
Péter Márta kritikája az Apropó előadásáról
Szabó Réka valóban elénk pakolja mindazt, ami egy nőből, nőemberből az évek múlásával kitörhet, potenciális képeket a testi-lelki változásokról, életpozíciókat, amelyek feszültséget hoznak, vagy felemás feloldást.
Kutszegi Csaba kritikája a Monocrossingról
...bárki otthon néhány másodperc alatt olyan futurisztikus térbe varázsolhatja magát, amilyenről révülő etelközi sámánjaink annak idején még több liter erjesztett lótej elfogyasztása után sem mertek álmodozni.
Szoboszlai Annamária kritikája a Légy a levesben előadásáról
A látásmód ironikus és groteszk, s a helyzet elképesztő abszurditását fokozza, hogy mindenről egy kulcslyukon leselkedő Tanú jóvoltából szerzünk tudomást. Ő az események narrátora.
Kutszegi Csaba kritikája az Annonciation + Helikopter előadásáról
Hat pár, mintha forgó motorok alkatrészei, vagy maguk is rotorok volnának, Karlheinz Stockhausen és a Helikopter Quartet gépzajra, vonósokra és némi emberhangra írt sodró muzsikájára szárnyal vagy félórán át.
Turbuly Lilla kritikája A nagy füzetről
Kíméletlen és végletesen kegyetlen világ A nagy füzeté, és a Forte Társulata mindezen nem szépít, nem lágyít, odavágja elénk, hozzánk, körénk, nagyjából úgy, ahogy a csendőr a krumplikat.
Péter Márta kritikája a Leértékelésről
A ferde fénysávot különben meztelenül is bejárják, betáncolják mindhárman; a boltokban használatos árazógép meg közben kattog, és a test különféle helyeit, köztük a szájat is kis papírka ragasztja le.
Vida Virág kritikája a Banális viszonyok – édes finomságok előadásáról
A Banális viszonyok nemcsak témájában, hanem számtalan koreográfiai megoldásában is sok áthallást mutat Jiří Kylián, a Netherlands Dance Theatre kiemelkedő koreográfusának egyes munkáival.
Szoboszlai Annamária kritikája az Utolsó pillanat (Beckett-parafrázis) előadásról
A fehérre meszelt arcú kompánia zombik módjára járja táncát. A nyomokban Madáchot is tartalmazó Beckett-parafrázisba immár újabb adalékanyag kerül: megidéződik az angolszász kultúra horror-örökségének kortárs szellemi továbbörökítője, a Twilight-generáció.
Turbuly Lilla kritikája a Játékokról
A magányos zongorabillentyű jelképe mindannak, ahogy a Játékok részeire szedi a zenét és a mozgást, nem hiába billegteti az ujján Debreczeni Márton sokáig ide-oda.
