Utolsó vacsora - á la carte Góbi – KRITIKA
...a darab címe nem von maga után semmilyen konkrét történetet, az Utolsó vacsorához kapcsolódó kifejezett mondanivalója nincs. Nem is várom, hogy legyen; az előadás hangulatához és a már említett mozgáshoz az élesen elhatárolható szakaszok ellenére folyton eluralkodó, gyakori gesztushasználattal színesített káosz illik jól.
Nagy József & Szelevényi Ákos: Hollók – KRITIKA
A performansz üzenete nem egyedi, nem is újszerű: minden azonosulás egy másik lénnyel önmegismerés is egyben. Amire az érző-gondolkodó lények azért törekednek, hogy öndefiníciójuk után esélyük legyen nyomot hagyni a múló időben. Ennek személyes sikerében holló és ember között alig akad különbség.
Feledi Projekt: Öngyilkos érzelmek – KRITIKA
Bajári Levente, Feledi János és Pazár Krisztina nem csak táncával, hanem színészi teljesítményével is bizonyít, jelen vannak a színpadon. Attól a pillanattól kezdve, hogy a film diktálta tárgyi kellékeket, díszletet-jelmezt magukon kívül helyezik, és kilépnek abból a pózból, amit a filmkeretek adnak, a tánc lesz a kifejezési forma, az előadók „el is tudnak emelkedni", és akkor igazi színházi pillanatok születnek.
Kovács Gerzson Péter – TranzDanz: DiverZity - KRITIKA
A koreográfus az idővel játszik. Az idő egyrészt a nappal s az éjszaka váltakozásában s a vetített felhőképekben, másrészt a mozgásanyag elemeinek és azok előadásmódjának folyamatos metamorfózisában, egy adott mozdulat „régies" vagy „modern" színezetében manifesztálódik.
Salamon Eszter: Mesék a testtelenségről / Tales Of The Bodiless – KRITIKA
A performansz második részében azonban, amikor két kutya dialogizál, az egyik azt feleli valamire: this is just a fiction between your ears (ez csak képzelgés a füleid között), amely tagmondat véleményem szerint kivetíthető a teljes előadásra...
Gergye Krisztián: Diskurzusművész(t)estek – Harakyrie Eleison - KRITIKA
...a színpadi lét egy morálisan ingoványos talajt is jelentene, kéjlakot, ahol meztelenül vagy alsóneműben jelennek meg a színészek, mert eleve a test kerül előtérbe. Ám bűnöst is csak valamihez képest lehet kiáltani. A viszonyítási alap itt a keresztény kultúra s a keresztény erkölcs.
Itt van Japán! (előadások a Nemzeti Táncszínházban) – KRITIKA
Itt volt Japán, és magával hozta a finom átmenetek, a megfontolt tempó és a szorongó test művészetét, a butoh-táncot. Itt volt Japán, és arra kérte európai nézőjét, szakítson egy estére felgyorsult életvitelével, állandó ingeréhségével, s helyette a test apró rezdüléseire figyeljen.
Batik Társulat: Érintés (Shoku) - KRITIKA
Vagyis kirakatban a nemiség, a szex, a női identitás körüli anomáliák, s ennél nem is nagyon kell ma több egy sikeres, kor-szerű műalkotáshoz, esetleg csak annyi, hogy a szexben résztvevők lehetőleg azonos neműek legyenek, az elfogadás végett...
L1danceFest - KRITIKA
Karine Ponties koreográfiája (a Benedetto Pacifico) Guillermo Weickert Molina előadásában minden kétséget kizáróan érmes helyezést kapna, ha én lennék a fiktív verseny zsűrijének elnöke. Az elmecsavargató, szépséges spanyol női test megragadó tánca után egy letisztult, energiáktól duzzadó „széllovas" küzdelmét láthatjuk huszonöt percben.
Kortárs Koreográfusok Estje XIV. – KRITIKA
Mintha a mérce az lenne, hogy ki tud balettlépésekből összerakni egy szalonképes darabot. Akinek sikerül, annak megveregetik a vállát, és mostantól koreográfusnak neveztetik. És ha néhány ilyen kisbalettet összerak, egyszer összerakhat majd egy nagyobbat is.
