Frenák Pál Társulat: Tricks & Tracks 2. – KRITIKA
...ősi rettenetek emlékét is felkelti a jelenet: mintha liánon lógó boszorkány hullana az égből a földön túli erőkkel szemben védtelen földi harcosra. És mindez persze (csak) egy férfi – nő kapcsolat ábrázolása (is).
Duda Éva Társulat: Simeon – KRITIKA
Csuzi például egy pillanatig sem törődik a cselekményességgel vagy azzal, hogy a fentebb vázolt kerettörténetből bármit is ismertessen. Sőt, azzal sem sokat foglalkozik, hogy kerek-egész illúziók bölcsőjében édesded szendergésbe ringassa nézőit, és a közérthetőség cumiját, ha ügyetlen szájacskájukból kipottyant volna, gügyögve visszapasszírozza.
Lehár Ferenc – Ronald Hynd: A víg özvegy – KRITIKA
Elégtelen támogatások és fogyó egyéb források idején a lapkészítők trükközni kénytelenek. Leginkább azért, mert a szívtelen kritikusok pénzt kérnek a cikkeikért. Sőt, odáig fajult a helyzet, hogy még a főszerkesztők is inkább honoráriumért írnak, mint ingyen, pedig ők aztán bármikor jóllakhatnak: a dicsőség habzsolása mellett ehetnek fényt is. De szerencsére akadnak még lapok, ahol fizetnek a cikkért...
Duna Táncműhely: Ködből, csöndből – KRITIKA
Ez a létben vegetáló, szenvedő személy ugyanis, akinek a tudatalattijába betekintést nyerhetünk, egyben egy felbomló én is, aki nem találja önazonosságát, saját egységét.
Michael Clark Company: come, been and gone – KRITIKA
Michael Clark határozott „posztmodern" gesztussal, tudatosan távol tartja nézőit a hagyományos színházi befogadás lehetőségeitől. Táncosainak testét izgő-mozgó képzőművészeti műalkotásokká transzformálja, melyek se nem emberiek, se nem tárgyszerűek: valahol a kettő közötti vákuumban lebegnek.
Duda Éva Társulat: Láz (Egy csókkal kezdődött?; Ismeretlen királyság) – KRITIKA
A két koreográfus mozdulatszekvenciák, jelenetrészletek, önmagukban is groteszk testgesztusok ismétlődéseivel, olykor egymásra kopírozásával rajzol szatirikus képet, melyet a zene nélküli, „rajzosabb" részeket követő, ismerősen csengő slágerek satíroznak puhábbra.
Vendégváró Fesztivál 2014
Realisztikus történetet mozgással „elmesélni" igen nehéz feladat, mert ha túl elvontak a mozdulatok-gesztusok, akkor követhetetlenné és értelmezhetetlenné válik a cselekmény, ha viszont túl konkrétak, akkor szájba rágós és banális lesz a történet-megjelenítés. Uray kiérlelt testbeszéd-nyelvével magabiztosan megy végig a két veszélyforrás közötti borotvaélen...
Compagnie Marie Chouinard: HENRI MICHAUX: MOUVEMENTS / MOZGÁSOK; GYMNOPÉDIES – KRITIKA
Chouinard egy koreográfia partitúrájaként olvassa a művet. Ábráról ábrára, „sorról sorra, oldalról oldalra" haladva dolgozza fel Michaux jeleit. Az előadás pedig nem is több, nem is kevesebb ennél; ízléses képi világban megszülető, háromdimenziós, térbeli és időbeli színpadi illusztráció Henri Michaux tusrajzaihoz.
Youri Vámos: Szentivánéji álom – KRITIKA
...a Shakespeare-vígjáték bemutatását egy az egyben ugyan nem várom el a balettelőadástól, de a darab szellemiségének, értékének, üzenetének valamilyen módú és formájú megjelenítését igen.
Tünet Együttes: Közhely – KRITIKA
„Ön szabad, azt tesz, amit akar. Nem derítjük ki az igazságot önről. Nem járunk végére a történetének. Ön jelenségként érdekel minket. Ön saját sorsának a manökenje."
