Kecskemét City Balett: Az Ötödik Évszak – KRITIKA
A Kecskemét City Balett budapesti vendégszereplése érzékletes példája annak, miként eredményez az eltérő koreográfusi gondolkodás a lényegében azonos zenei témára két merőben különböző táncprodukciót, melyek ugyanakkor tartalmi kiegészítői egymásnak.
Filter Performance – Artus Stúdió Koprodukció: Sőt – KRITIKA
Azt is mondhatnánk, hogy a darab látható részét a darab láthatatlan részének szimbólumaként foghatjuk fel. Hogy az érzéki valóság mögött húzódik egy másik, nem kevésbé fontos realitás. Mert ahogy mondják, az érzések és a gondolatok sem láthatóak, létezésük mégis tagadhatatlan.
DV8: John – KRITIKA
A kérdés az, hogy egy ilyen, traumákkal, máskor intim részletekkel teli, hétköznapi szavakkal elmondott dokumentumszöveghez milyen mozgást kapcsolnak, és hogy szöveg és mozgás milyen viszonyba tud kerülni egymással.
Artus Szabadzenei Műhely: Visszaröpülés – KRITIKA
Erre hívják fel az Artus Szabadzenei Műhely alkotói a kortársaik figyelmét: ahhoz, hogy szabadok legyenek, meg kell próbálniuk a repülést az élet tömött, forró folyosóiból álló nyílegyenes labirintusában. Hiszen repülés nélkül nincs zuhanás, zuhanás nélkül szabadság, szabadság nélkül pedig élet.
Hodworks: A halandóság feltételei – KRITIKA
A változatos, olykor extrém módon viselt ruhadarabok, fejre tekert pólók, elfordult melltartók, farpofák közé szorult gatyák részben felfedik a „mozgó anyag szerkezetét", az izmokat, ízületeket, mellet, herezacskót, péniszt, amit most egy női kéz is megragad, ám a szerv, hál' istennek, a szakítópróba ellenére is helyén marad...
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem – könyvrecenzió a KútszéliStílus.hu-n
A keménységet, amit a balettórán tanult, alkalmazta az életben, a konok kitartást, amire az életben kényszerült, kamatoztatta a táncban. Mindeközben milyen unalmas lehetett Svájcban élni...
A Magyar Táncművészeti Főiskola IX. évfolyamos balettművész hallgatóinak vizsgaelőadása – KRITIKA
Az idei Vizsgakoncert erős, feszes előadás. A sok gyakorlás, az élő zenei kíséret (a harmadik, modern táncos egységet kivéve) érezhetően jól hatott az ifjú táncművészekre, a felfokozott hangulatot kivétel nélkül mindenki előnyére tudta fordítani.
Kortárs Koreográfusok Estje XV. – KRITIKA
Az egy vagy kétszavas címek, az egytől öt táncost (általában magát a koreográfust is) színpadra hívó táncszámok, a bejátszott, változatos zenék, a játék a fényekkel, néha kellékhasználat és a nem túlbonyolított jelmezek biztosították a táncszínházi körülményeket ahhoz, hogy a táncos mint energiaforrás a maga puritán valójában feltárhassa magát.
Ultima Vez: booty Looting – KRITIKA
...mintha a nem látott jeleneteknél a képzelet által kivetített kép közelebb esne az utólag megmutatott fotóhoz. Vagy csak úgy látjuk, mert úgy akarjuk látni? Paradox módon a fotóművészet ebben az előadásban saját korlátaira is felhívja a figyelmet, már ami a valóság dokumentálást illeti, miközben művészetként, egy másik valóság konstruálójaként lép fel.
Liquid Loft/Chris Haring: Deep Dish – KRITIKA
A produkció ugyanis, amely – az alkotók saját bevallása szerint – Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című triptichonjának ihletésére készült, a festményhez, valamint az Éluard-költeményhez hasonlóan az érzékiséget az élet szervességére bontja le, s úgy tűnik, a káoszt magába sűrítő középpontot keresi.
