Point of You – KRITIKA
A Trafó nagytermébe lépve rögtön egy kártyát kapunk a kezünkbe, mely felhatalmaz minket arra, hogy az előadás alatt bármikor, akár a színpadon keresztül sétálva, helyet cseréljünk egy másik nézővel, ha más szemszögből is meg szeretnénk nézni a produkciót.
Élőkép Színház: Fénygolyók – KRITIKA
A fokozódó fenyegetettség elől zárkózott el Mallász Gitta úszó és festő, Dallos Hanna festő és férje, Kreutzer József bútortervező, illetve Strausz Lili mozgásterapeuta. A felfokozott állapotban az amúgy is érzékeny művészek közül az intuitív képességgel bíró Hanna médiumként kezdett működni, felsőbbrendű tanítást közvetített a többiek számára, akik érzékenységüknél fogva be tudták fogadni azt.
Arccal a halnak – Az Artus Új Generációs Programja – KRITIKA
A Goda Gábor ösztönzését élvező program célja kreatív emberi találkozások és gondolatok ébresztése, ami remekül működött is, köszönhetően az alkotók tudatosságának, letisztult önreflexiós képességének és az alkotás során megélt egyértelmű örömének, mely a nézőkre is átragadhatott.
Companie 111 – Aurélien Bory for Kaori Ito: Plexus – KRITIKA
Bory a találkozón azt is elmondta, az előadás egyik hosszabb távú, projektjellegű célja, hogy nyomon kövesse Ito életútját. Vagyis hogy még legalább ötven évig műsoron tartsák, és megfigyeljék az évek során történő kisebb-nagyobb változásokat.
Szegedi Kortárs Balett: Insomnia – KRITIKA
Ebben a testi-szellemi legyengültségben aztán megbillen az ítélő erő, a „szokott dolgok" másképp súlyozódnak – jelen esetben egy kis mellékefélés vagy keresztbedugás, egy szimpla párhuzamos kapcsolat is borzasztó infernóvá nőheti ki magát... Mert az Insomnia színpadán is eme hétköznapi promiszkuitás szerepekké formált akcióit látni.
Grotesque Gymnastics: IV. em. 14. – KRITIKA
A nevéhez hű, két éve alakult Grotesque Gymnastics társulat alkotóinak, a rúdtánc és az akrobatika területéről érkezett Bardóczy Ilkának és az egyre több társulattal performerként és vizuális alkotóként dolgozó Téri Gáspárnak a 4. emelet 14.-gyel sikerült egy mozgásnyelvében és világlátásában is játékos, mégis nagy ívű előadást létrehozniuk.
Hofesh Shechter Company: deGeneration – KRITIKA
A Nemzeti Táncszínház egy igen rangos, sőt, ünnepelt kortárs táncalkotó kompániáját hívta meg a Budapest Táncfesztiválra, ahol is a társulat ifjúsági tagozata, azaz, a nyolc legfiatalabb táncos lépett a deszkákra.
Random Dance: Atomos – KRITIKA
A nézőnek eleinte még olyan benyomása is lehet, hogy átkerült valamiféle (mikro)kozmikus időtlenségbe, ahol előre meghatározott rend szerint történik minden, ahol nem ütötte még fel fejét a szabad akarat, ahol még nincs jelen a személyes, az individuális.
Frenák Pál: Birdie – KRITIKA
Sokfélék Frenák Pál embermadarai, mert persze sokkal inkább emberek, mint madarak. Vergődő-gyötrődő, egymással és magukkal küzdő, az őrület és a normalitás átjárhatóságát próbálgató, szabadságra vágyó és a szabadságot vállalni nem merő, nevetséges és sajnálni való lények.
Tünet Együttes: Az éjszaka csodái – KRITIKA
E női test azonban hiányos, ami ugyancsak eszünkbe juttathatja Freud péniszirigység-elméletét, miszerint a nők a pénisz hiánya miatt alapvetően komplexusokat hordoznak magukban, és teljességüket például a gyermekszülésben próbálják megélni.
