Kortárs tánc
Molnár Csaba – Fülöp László: Egy este 2Y - KRITIKA
A kortárs tánc jól teszi, ha az elérhetetlen-utánozhatatlan, tökéletes idolt, a káprázatosan piruettező prímabalerinát letaszítja az örök piedesztálról, de nem teszi jól, ha helyette csak elefántokat rak minden szobába. Mint tudjuk, és hangoztatjuk is olykor, igazán nagy az isten állatkertje, hadd csodáljuk benne a kecses gazellákat is, kortársaink ők is.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Közép-Európa Táncszínház: Mind1 – KRITIKA
Az önportré azonban az előadás egy pontján átfordul: mi, nézők kerülünk a figyelem középpontjába. Kell egy kis idő, amíg rájövök, hogy a mi mozdulataink köszönnek vissza a színpadról. Teszek egy próbát: a térdemre könyökölök, és lám, a mozdulat megismétlődik, ahogy a többieké is, egyre többféle gesztus, egyre gyorsabb tempóban.
Cikk folytatása
Néptánc
Háromszék Táncegyüttes: Erdély – menyegző – KRITIKA
Úgy tűnik, a vállalt szubjektivitás a beérett alkotót is jólesően csábította, hiszen végre egészen személyes lehetett, szinte intim mélységeket forgathatott át magában, miközben a táncos matériát, a színpadi hatás elemeit, a koreográfiai-rendezői fogásokat már biztos kézzel uralja. Ez valóban ritka, kiváltságos pillanat, szinte kötelező művé váltani.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Győri Balett: Egyensúly – KRITIKA
Az est két koreográfiája között óriási szakadék tátong, az egyik finom eleganciájával, ámulatba ejtő technikájával kivívja a közönség kisebb részének a tiszteletét, a másik harsány színeivel, közönségbarát megoldásaival, kacagtató gegjeivel pedig hazaviszi a többség szeretetét...
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Várnagy Kristóf – Katonka Zoltán: Janus (Test-Tér-Idő) – KRITIKA
Az első inkább, a második kevésbé, de mindkét koreográfia megmarad a műhelygyakorlatok szintjén, ami teljesen a helyén van, ha látjuk mögötte, hogy egy fiatal tánctársulatról van szó, mely keresi a maga helyét, és lételeme az új táncnyelv kikísérletezése, a tánc mint önmagában való érték kiteljesítése.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Bozsik Yvette: A hattyúk tava – KRITIKA
A herceg álmában megjelenő fehér hattyúk ezúttal nem egy erdei tó elhagyatott partján várnak megmentőjükre, hanem egy természetrajzi múzeum vitrinjeiben porosodnak: merev, szoborszerű, kitömött állatok. A vitrin előtt komor, feketeruhás teremőr ügyel a rendre. Intésére megelevenedni látszanak az élettelen madarak...
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Szegedi Kortárs Balett: Árnyak és vágyak | Moderato Cantabile | Catulli Carmina – KRITIKA
Ha közös pontot keresünk a három koreográfiában, legfeljebb olyan örök témákat említhetünk, mint az emberi (elsősorban a férfi–női) kapcsolatok statikája és dinamikája, függés és szabadság, megmutatkozás és elbújni vágyás dilemmái.
Cikk folytatása
Mozgásszínház
Nagyvárad Táncegyüttes: Yerma 21 – KRITIKA
...nem egy régen élt spanyol asszonyé, hanem a gyermekáldást mindennél jobban kívánó, s a begyepesedett mentalitású/viselkedésű közössége által mélységesen elnyomott, mindenkori egyetemes asszony tragédiája pörög a szemünk előtt.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Mozgásszínház
Batarita: Vízcsepp a hal szemében – KRITIKA
Batarita legújabb duettjében elmarad a – darab ismertetőjében is beígért – nagy találkozás Kelet és Nyugat között, a táncosok teste minden igyekezet ellenére sem tud eléggé ellenpontozódni, vagy épp eggyé válni. Az előadás végén ott tartunk, ahonnan minden butoh tánc elindul: az üresség és semmi állapotánál, melyre negyvenöt perc alatt semminek nem sikerült rárakódnia.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett, Néptánc
Sissi Őszi Tánchét (az utolsó négy nap) – KRITIKA
A fesztivál második felében hangsúlyos szerepet kapott a néptánc, mégpedig a hagyomány felől a kortárstánc felé elmozduló, a kettőt ötvözni szándékozó koreográfiák.
Cikk folytatása
