Szabó Zsuzsa: Két este – végtelen lehetőség
Uraim!; Lépcső – KRITIKA
…egymás után két este is olyan előadást láthattunk, amelyben a szöveggel együtt született meg a koreográfia.
Kritika
Kovács Natália: „Holmi álom álma”
Pataky Klári Társulat: We live happily – KRITIKA
…nem kisebb kérdéseket tesz fel, mint a boldogság mibenléte, vagy az élet célja, értelme. De hát miért is kérdezne könnyűt, aki kérdezhet nehezet is?
Péter Márta: „Két világ harca ez”
Nagyvárad Táncegyüttes: Elektra – KRITIKA
Miközben Györfi tiszteli az antik tragédia irodalmi és színi eszközeit, a tisztának tűnő vízbe keményen belekavar. Miközben tiszteli Euripidész tektonikáját, és a bemutató részleteiben szinte vigyázattal követi a forrásmű viszonyrendszerét, abszurdan mai.
Turbuly Lilla: Kő – sors – puzzle
Bozsik Yvette Társulat: Oidipusz – KRITIKA
Van az előadásnak egy különleges látványeleme: a főszereplők embernagyságú, absztrakt köveket tologatnak ide-oda, némelyiken kerek lyuk, mintha kaloda lenne, mások sziluettjükkel női- vagy férfitestet idéznek. Sajátos testmaszkok: eltakarnak, védelmet nyújtanak, de beléjük is lehet kapaszkodni, meg is tartanak.
Kovács Natália: Körtánc
TranzDanz: Menetfény – KRITIKA
… míg a klasszikus részek összehangolják a táncosokat, akik ilyenkor egységes lépéseikkel és körtáncukkal valamiféle paraszti közösség táncmulatságát idézik, az elektronikus, illetve trap zenei részek alatt inkább szétbomlik az egység. Ilyenkor mintha mindenki külön-külön keresne valamit, nem nézik egymás arcát, mint a körtáncok közben.
Horeczky Krisztina: Ketrecbe zárva
Freitas: Síró szobrok – elefántcsontból, húsból és vérből – KRITIKA
…jóval inkább tanúskodik komoly színházcsinálói, előadóművészi, mint koreográfusi kvalitásról. Ennek ellenére – vagy éppen ezért is – különleges, szép és értékes tapasztalás, ahogyan az eleinte számunkra idegen „szerzetek” belső világával azonosulunk, ahogyan lassacskán fölismerhetjük, fölfedezhetjük magunkat bennük.
Kutszegi Csaba: Női sorsok pengeélen
Blaskó Borbála: Hekabé – KRITIKA
Az eredményes pengeélen egyensúlyozásnak egyetlen hatékony módszere van: a folyamatos, elmélyült munka, a minden részletben jó minőségre törekvés. A nézőben ugyanis (bár tudatosan nem magyarázza meg magának), ha kidolgozott, minőségi produkciót kap, fel sem merül, hogy cserbenhagyták, sőt: a megtisztelő élmény átélésre, továbbgondolásra sarkallja.
Turbuly Lilla: Suba a subával?
Duna Művészegyüttes: Puszták népe – KRITIKA
...nem „csak" egy lányt erőszakolnak meg, nem „csak" ő válik a társadalmi hierarchiában felette álló férfiak kiszolgáltatottjává, hanem vele együtt a puszták népe már nem is a női, hanem a nemtől és korszaktól független emberi kiszolgáltatottság szimbóluma lesz.
Kutszegi Csaba: Don José, a sorozatgyilkos
Bizet – Scsedrin – Barta: Carmen – KRITIKA
...valami fel tudja dobni a lelki zombikként vegetáló társaságot: izgi, átöltözős-átlényegülős túlélő-show-szerű szerepjátékba kezdenek (természetesen a Carmen szereplőinek ruháiba és bőrébe bújnak), ám nem is sejtik, hogy ha a 19. századi érzelmeket keresztezik a 21. századi kiábrándult, öldöklő cinizmussal, jó páran nem fogják túlélni a show-t.
Komjáthy Zsuzsanna: Voálá, rendszerváltás
Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod – KRITIKA
Amit Tar ugyanis a nyelvezetében, azt Horváth a mozgásvilággal teljesíti be. Ha tetszik, valós mozdulatokká transzponálja mindazt a szövegmozgást, amit Tar a novelláiba ültetett.
