Hiroaki Umeda: Drives, Holistic strata –
E program központi alakja nem más, mint Hiroaki Umeda, akinek művészete, alkotásmódja, bármily szépen és magasztosan is stilizálódik az ajánló szövegekben, lényegében egy nyugtalan egomán személyiség figyelem- és sikeréhségét rejti...
Julie Kavanagh: Rudolf Nureyev -
…a technikai tudás nála végül is csak eszköz, belépési lehetőség volt a mindenek fölötti Legfőbb Jóba, a színpadi átlényegülésbe, a személyiség teljes, művészi feloldódásába.
Feledi János – Feledi Project – Trio a là Kodály: Prozódia -
Feledi nem merészkedik közel a kortárs balettos tradícióhoz, nem fogalmazza meg a hozzá fűződő viszonyát. Ismeri a szókincsét, ismeri a szintaxisokat, és kitűnően, formagazdagon játszik is velük. Lebilincselően sokat mutat, de keveset mond.
Magyar Állami Operaház: Billy Elliot – a Musical
Jackie Elliot a musicalben elhangzó meghatározása szerint Rudolf Nurejev „olyan meleg, hogy tojást lehet sütni a hasán”, míg a boksz a férfi princípiumot jelenti, hasonlóan a futballhoz és a birkózáshoz.
Eifman Balett Szentpétervár: Anna Karenina - KRITIKA
Borisz Eifman a maga teremtette, mindent elnyelő fekete lyukból a második rész végére jutott el „alternatív univerzumába”, mely nem más, mint Maurice Béjart 1970-es évekbeli oeuvre-je, továbbá a ’80-as évek Music Television (MTV) videoklip-kultúrája.
Medúza – KRITIKA
A Medúza az az előadás, amit lehet egyszerűen csak nézni, mert jó nézni. De közben sokkal több van mögötte: költészet, filozófia, ökológia – nem belegyömöszölve, hanem megnyitva a néző előtt a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon az áramlásba…
A Complexions Contemporary Ballet Los Angeles-I vendégjátéka - KRITIKA
Dwight Rhoden mintha a nézői tűrőképesség általa vélt sztenderdjével folyamatosan empatikus kívánna lenni. Udvarias, nem provokál, nem akar megbotránkoztatni, nem akar polgárt pukkasztani.
Juhász Kata: Entertain me – KRITIKA
Olyan az egész, mint egy számítógépes játék, mint a valóság habos-csipkés színpadi másolata, amikor a határok elmosódnak – csak ámulni lehet, hogy az ember milyen könnyen kondicionálható, mennyire könnyen lehet manipulálni.
Álmos legendája – KRITIKA
Egy táncjáték nem a cizellált történetmesélés terepe, az alkotók célja sem ez volt, hanem saját bevallásuk szerint az eredetmonda felidézésével példát szerettek volna adni, és „a magyar nép lelkét, szabadságvágyát, hitét” szándékoztak bemutatni.
PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya – KRITIKA
A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival.
