PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya – KRITIKA
A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival.
7. Monotánc Fesztivál II. – KRITIKA
…mindenkinek, kivétel nélkül, a világ legtávolabbi pontján is joga van felszabadítania és megmutatnia magát. De remélhetőleg ehhez folyamatosan új művészi kifejező módok, eszközök, műfajok is adódnak majd, mert attól tartok, hogy a kortárs monotánc műfaja nem lesz képes kielégíteni a felmerülő igényeket.
7. Monotánc Fesztivál I. – KRITIKA
A trendi eszközök felvonultatása éppen azért, mert sokan követik a trendiségét, sokszor szokványos kísérletezésnek tetszik, a produktum gyakran egy másik előadásra hasonlít jobban, nem pedig az alkotóját jellemzi.
While We Strive; BOI: Az út a fiútól a férfiig – KRITIKA
Néző és előadó olyan szinten kezdett el együtt létezni a térben, mintha belülről lehetne hallani a táncosok mozgását, a látvány térbeli meghosszabbodásaként funkcionáló hang szinte hídként kötött össze bennünket.
Arccal a halnak – KRITIKA
És ha már feszültség és konnektor: összességében is felvillanyozó este volt ez, tele új és alternatív energiaforrásokkal.
Inversedance: Az elvarázsolt kastély - KRITIKA
…családi előadásként, 4-től 99 éves korig ajánlják az alkotók. A kisgyerekek valóban szeretni fogják, a nagyobbak, úgy 9-10 éves kortól azonban már valószínűleg rétegzettebb történetekre és kevésbé nyilvánvaló tanításra vágynak.
Kulcsár Noémi: A nagy Gatsby – KRITIKA
…az eredeti művet szinte kinyitották, „összeeresztették” a mával, és e formálási szabadságban a tánc mellett a filmképek ritmusa is felpörög, és nem mellesleg, bizarr képzeteket ösztönöz.
Gioachino Rossini – Kun Attila: Stabat Mater - KRITIKA
A táncosok legelőször vicsorgó, négy lábon járó primitív hordaként jelennek meg egy fénypont körül, mintha mindenképpen el akarnák pusztítani azt. Ez a fénypont vetül majd egy egekbe nyúló toronyra, a szenvedő Fiúra, ez lesz az a „hely”, ahol az asszonyok elveszítik gyermeküket.
Mikó Csaba: Offroad
Rideg világukban a mindent meghatározó központi érték: a legjobbnak lenni, jobbnak lenni a többieknél.
Győri Balett: Szegény Dzsoni és Árnika
A Százarcú Boszorka megformálásában Matuza Adrienn kiemelkedő teljesítményt nyújt. A színpadon inkább a szép boszorka, a vad csábító képében jelenik meg, és gyönyörű tánccal próbálja behálózni, fogva tartani, elbűvölni a fiatalembert.
