Szoboszlai Annamária kritikája a Kreatív kríziSomról
Népies színezetű anyag kerül a színpadra, amit az előadáshoz kapcsolódó ismertető „neoautentikusként" ír le, valójában azonban a hagyomány nem születik újjá, nem fogalmazódik át ezeknek a mai fiatal embereknek a testén.
Turbuly Lilla jegyzete a Fase-ról
...négy tételből álló előadásban a két táncosnő (maga az alkotó és Tale Dolven) a néhány taktusból álló, repetitív zenére néhány mozdulatot ismétel és variál tökéletes szinkronban, vagy éppen szándékolt és szintén tökéletes aszinkronban egymással.
Kutszegi Csaba kritikája az Arany-légyről
Goda előadásainak főszereplői furcsa világban létező, furcsán viselkedő emberek, akik – egyáltalán nem furcsálható módon – nagyon hasonlítanak ránk.
Spicc Manci kritikája a Lisztmánia / Bolero előadásáról
Aztán láss csodát, egyszer csak feltűnik egy tehetséges koreográfus, és az általa használt klisék megtelnek tartalommal: humorral, játékossággal, adott esetben lírával.
Vida Virág kritikája az Afterról
A fojtó levegővel együtt egyre elviselhetetlenebb az előadás atmoszférája is. Lejjebb és lejjebb csúszunk az ingoványban, az egyre durvuló, sötét jelenetek sűrűjében, ahol már a felhangzó rock-slágerek is a pokol megnyílt kapujából kihallatszó torz morajlásnak tűnnek.
Kutszegi Csaba kritikája a Négykezesről
A régi viccet kifordítva: ha már Micsurin elvtárs keresztezte a szentjánosbogarat a tetűvel, elvárom, hogy Moszkva fényárban ússzon. Különben minek...
Péter Márta kritikája a Pyramidonról
Kettősök is voltak, férfiak, nők és vegyes variációk – az egy pár cipőn osztozó két nő duettjétől kissé tartottam, hiszen eléggé szokásos patron ez, de aztán néhány pas de deux-reminiszcenciától a fekete magas szárú egyszer csak spicc cipő lett...
Szoboszlai Annamária kritikája a Magyar Graffitiról
Sok a jelenet, sok az absztrakt-összetett kép, sok az anyag – és ekképp kevés. Elkélne némi sűrítés, vágás, hogy a kicsavarodó nemzeti identitástudatot iróniával és kritikával szemlélő darab igazán ütős legyen.
Ady Mária kritikája a Brothersról
A mozdulatok üdítő keresetlensége tökéletes formai tükrözése az előadás tematikai vezérfonalát képező, eszerint minden férfiviszonyt alapvetően meghatározó játéknak, mint működési mechanizmusnak.
Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejûsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám jó kísérlet arra, hogy ez szélesebb nézõi rétegekhez is eljusson.
