Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejûsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám jó kísérlet arra, hogy ez szélesebb nézõi rétegekhez is eljusson.
Péter Márta kritikája a Brilliant Corners-ról
Az előadás utáni beszélgetésen maga a koreográfus hasonlította darabját egy teleszkóphoz, amely által a nézőnek is láthatóvá válik minden, láthatóvá válik az, amit életnek nevezünk...
Szoboszlai Annamária az Orpheus és A fából faragott királyfi előadásáról
Az est első darabja, az Orpheus az ismerős mozdulatsorokon túl (melyek ezúttal fekete biznisz-öltözékbe bújtatódnak) még csak-csak ad némi gondolkodnivalót a nézőnek, de Balázs Béla mesejátékának hősei ilyesmivel már korántsem szerencséltetnek minket.
Legáth Zsolt kritikája a South Bohemian Ballet és Ballet Prague Junior vendégjátékáról
Ha valóban kirajzolódhat plasztikus kép a két társulatról az este folyamán látott darabok alapján, akkor elmondható, hogy mindkét csapat képzett, magas színvonalú technikai tudással rendelkező, fiatal táncosok közössége. Az átlagéletkor alig haladja meg a húsz évet, ennek megfelelően a bemutatott darabok többsége kamaszos pajkoskodásnak hat...
Turbuly Lilla kritikája a Mein Kleiner Blumengarten előadásáról
A történetke ugyanis, ami köré a koreográfia épül, inkább azokra a tévéműsorokra hasonlít, amelyekben a Nagy Ő kegyeiért versengenek a leányok.
Králl Csaba kritikája az Ahogy azt az apám elképzelte előadásáról
A kérdező, és nem állító típusú előadásokban az a jó, hogy bizonytalanságban hagyják a nézőt. A bizonytalanság pedig az egyik legkreatívabb, legértékesebb, legizgalmasabb szellemi állapot.
Lőrinc Katalin kritikája a Compagnia EgriBianco Danza vendégszerepléséről
...kész csoda, hogy az idei Budapest Táncfesztivál hat napjából kettőn külföldi meghívottaknak is örülhetünk.
Szemessy Kinga kritikája a Physpacomról
Bajári és Jónás duettje Philip Glass örvénylő tétele ellenére sem válik lefordítható szerelmi történetté, ahogy Feledi matekozós jelenetét is csak küszködve társítom iskolába kerüléshez, éréshez, felnőtté váláshoz.
Varga Sándor Márton kritikája a Csendkoordinátákról
A Csendkoordinátákat négyen táncolják el háromnegyed óra alatt egy fehér alapú, fekete hát- és oldalterű színpadon. Ez a szikár tény. Szedjük ízekre a mondatot, hogy definiálhassuk az előadást.
Legáth Zsolt kritikája a Hymenről
Jantner Emese intenzitása kiragyog a többiek közül, hihetetlen mértékű érzelmi energiákat mozgósít, mozdulatai mellett épp olyan izgalmas figyelni arcát, tekintetét. Megfejthetetlen kór emészti, zaklatott, paranoid, tűhegyes mozdulatokkal szurkálja maga körül a teret.
