Öntájkép
Halász Tamás kritikája az Évszakokról
Az Évszakok szabadtéri, helyspecifikus előadásokból kiérlelt, nemes párlat. Szikár, lassú és erőteljes monológ. Útinapló és
Bűn a kortárs tánc?
Sárosi Emőke kritikája a /pillanat és a Viktimológia 003. 002. 001. előadásáról
…minden emberben két erő létezik – pszichológiailag megfeleltethető az ösztönnek és a felettes
Propagáljuk a Propagandát
Mozgóképes beszélgetés Szabó Rékával és Robert Steijnnel
Robert előre nem tudta, hogy mit akar, de nagyon boldog azzal, amit a Tünet Együttessel eddig elért.
Én vagyok
Petrova Miroljuba jegyzete a IO SONÓról – IMPROVIZÁCIÓ II.
A hirtelen változást hozó, közösen eltáncolt, de mégis egyedi stílust őrző, ezúttal megkoreografált részletek szükséges
Szabadság, szerelem
Legáth Zsolt kritikája a Revolutionról
Nézőtéri forradalommal veszi kezdetét a Charnock-féle Revolution a Trafóban. No, nem a fizikai színház fenegyereke verte ki a biztosítékot a pesti
Elnémították, mégis beszél
Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról
A magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves
Intellektuális póker a Valamiről és a Semmiről
Török Ákos kritikája a Nous-ról
A Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien
Tánciskola ma, holnap
Beszélgetés Angelus Ivánnal
Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de
Kutyadal, kutyadal
Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról
Hogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel
Variációk támasztékra
Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról
A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká
Halászlé betűtésztával, avagy Tisza menti Ablak – Zsiráf
Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról
A fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek
Kortárs hajóút a világpiac felé
Petrova Miroljuba jegyzete a dunaPart2 platformról
A 2008-as első dunaPartról sok hajó felhúzta a horgonyt, s most a kétéves évfordulón
A Vágóhídról a Millenárisig, avagy Árapályból Atlantiszba
Sárosi Emőke jegyzete a SzólóDuó 2011 Nemzetközi Tánc Fesztiválról
Spicc cipő nélkül nem repül úgy a balerina, meztelenségének közelsége nem engedi légiesen könnyeddé,
Erkel 64 mezőre
Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról
Valljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt
Úton innen, úton túl
Markó Róbert kritikája a k.Rushról
…a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is
Netán bizony paródia?
Szoboszlai Annamária kritikája az Overdose-ról
Az Overdose bőrszín alapra varrt fekete vonalai, szakaszocskái, négyzetei ugyan nagyszerűen passzolnak az elektronikus zenei aláfestéshez, de egy, a nemekről folytatott
Elemi részecskék bűnbeesése
Legáth Zsolt kritikája A Jó és a Rossz kertjében előadásáról
McMillan leghatásosabb eszköze a precízen megkomponált színpadi rendezetlenség, így elemében igazán a csoportos
A kortárs tánc tragédiája
Spicc Manci gonzója a Szimultán ablakról
– Nézd – szólt a tudós – az a helyzet, hogy a kor, amelyből ezen opus ránk maradt, a magyar kortárs tánc posztkoreográfikus kora volt. Az akkori kortárs
Lélek van odabenn
Péter Márta kritikája a Visszavonhatatlanról
A nyitókép sötétjéből csak lassan válnak ki a földön araszoló-kúszó figurák, alig mozdulásaikból végül mégis
Szépséges, színes pacák
Sárosi Emőke kritikája az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról
Nem baj, ha nem érti mindenki a mozgás nyelvét, hiszen a történetet narrálják a
