Az én megfogalmazhatósága
Komjáthy Zsuzsanna az V. Monotánc Fesztiválról
A monotánc valódi arcát sosem fed(het)i fel közönsége előtt, olyan misztérium, amely csak folyamatában él, itt és most. Valójában
A konzumkonda arca
Szoboszlai Annamária kritikája a Kreatív kríziSomról
Népies színezetű anyag kerül a színpadra, amit az előadáshoz kapcsolódó ismertető „neoautentikusként" ír le, valójában azonban
Vertigo
Turbuly Lilla jegyzete a Fase-ról
...négy tételből álló előadásban a két táncosnő (maga az alkotó és Tale Dolven) a néhány taktusból álló,
Játszani is engedd...
A Tánckritika.hu mozgóképes fejtörője a veszprémi táncfesztiválról
Bárki megnézheti a veszprémi A Tánc Fesztiválja programját, például a fesztivál honlapján,
Zachár- és Lisztérzékenyeknek ajánlott!
Spicc Manci kritikája a Lisztmánia / Bolero előadásáról
Aztán láss csodát, egyszer csak feltűnik egy tehetséges koreográfus, és az általa használt klisék megtelnek tartalommal: humorral,
Fojtó múlt
Vida Virág kritikája az Afterról
A fojtó levegővel együtt egyre elviselhetetlenebb az előadás atmoszférája is. Lejjebb és lejjebb csúszunk az ingoványban, az egyre durvuló, sötét jelenetek
Mélyfúrás
Péter Márta kritikája a Pyramidonról
Kettősök is voltak, férfiak, nők és vegyes variációk – az egy pár cipőn osztozó két nő duettjétől kissé tartottam, hiszen eléggé szokásos patron ez, de
Egy országban több valóság
Szoboszlai Annamária kritikája a Magyar Graffitiról
Sok a jelenet, sok az absztrakt-összetett kép, sok az anyag – és ekképp kevés. Elkélne némi sűrítés, vágás, hogy a kicsavarodó nemzeti
Férfidolog
Ady Mária kritikája a Brothersról
A mozdulatok üdítő keresetlensége tökéletes formai tükrözése az előadás tematikai vezérfonalát képező, eszerint minden férfiviszonyt alapvetően
Büdöskék
Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejûsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám
...Távcsővel, közelre
Péter Márta kritikája a Brilliant Corners-ról
Az előadás utáni beszélgetésen maga a koreográfus hasonlította darabját egy teleszkóphoz, amely által a nézőnek is láthatóvá válik
Átlátás a palánkon
Szoboszlai Annamária az Orpheus és A fából faragott királyfi előadásáról
Az est első darabja, az Orpheus az ismerős mozdulatsorokon túl (melyek ezúttal fekete biznisz-öltözékbe
Fiatalság, bolondság!
Legáth Zsolt kritikája a South Bohemian Ballet és Ballet Prague Junior vendégjátékáról
Ha valóban kirajzolódhat plasztikus kép a két társulatról az este folyamán látott darabok
Az „ember Szépbe-szőtt hite"
Kutszegi Csaba a XXV. Zalai Kamaratánc Fesztiválról
...igen biztató, hogy az autentikus kategóriában is többször, markánsan érezhető volt a friss szemlélet, a műfaj szabályait, követelményeit,
A bájgúnárság (nem is olyan) diszkrét bája
Turbuly Lilla kritikája a Mein Kleiner Blumengarten előadásáról
A történetke ugyanis, ami köré a koreográfia épül, inkább azokra a tévéműsorokra hasonlít, amelyekben a Nagy Ő kegyeiért
Az ismeretlen kutatása
Králl Csaba kritikája az Ahogy azt az apám elképzelte előadásáról
A kérdező, és nem állító típusú előadásokban az a jó, hogy bizonytalanságban hagyják a nézőt. A
Áhítat, rítus, latin...
Lőrinc Katalin kritikája a Compagnia EgriBianco Danza vendégszerepléséről
...kész csoda, hogy az idei Budapest Táncfesztivál hat napjából kettőn külföldi meghívottaknak is örülhetünk.
Tánckoktél
Szemessy Kinga kritikája a Physpacomról
Bajári és Jónás duettje Philip Glass örvénylő tétele ellenére sem válik lefordítható szerelmi történetté, ahogy Feledi matekozós
Dimenzióbontó antitánc
Varga Sándor Márton kritikája a Csendkoordinátákról
A Csendkoordinátákat négyen táncolják el háromnegyed óra alatt egy fehér alapú, fekete hát- és oldalterű színpadon. Ez
Közel a minden jónak vége jó
Kutszegi Csaba jegyzete a Közel a végről
Ha megpróbálom meghatározni, mi is történik a Közel a végben, kábé erre jutok: az alkotók amolyan kortárstáncos módon absztrahálják a
